T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Virág Magdolna: Gyermek és iskola. Az iskola, az iskolában szerzett tudás helye egy mezőségi falu értékrendjében

- Fodor János! (Úgy hittak, a masikat Takács Márton.) Mondjátok meg, hogy hány nap teremtette Isten a világot! - Nem tudtak! (nevet) - Na mommeg, kisfm, te! Akko mutatott rëam. En elsős votam. Mondom: - Hat nap teremtette, s a hetedik nap megpihent. - Na, lásd, aszongya. Tyukeszü, aszongya nekik. Káposztáié van a fejetekben... (mosolyog) Nem mehettek fejéb ... ugy osztan min jártok harmadikba, amég lejárt az idejek. Akko vëge vot - Olyan volt, Józsi bácsi, hogy sokat hiányoztak a gyerekek az iskolából? - Vot... vot oiyan is, kérem szépen, me aztán akko béjütt a habom... hogy a tanito azt mondta: „Na, aszongya, menjetek vagy hárman vagy négyen az után a gyerek után, s hozzatok ötét is ide!" De ügyi nem tudtuk, me buttak el! De az én anyám azt mondta mindig nekem: „Fiam, aszongya, menjél, aszongya, iskolabo, s tanuljál, me lásd, hogy én s a te apád nem tudunk sem olvasni, semmit." Az anyám a pénzt üsmerte, az apám tudatt jól szamitani... észbül... de irast semmit! Sem anyám! Ők nem üsmerték az iskolát. (...) Nagyon szép rend vot akkorjabo. Szigorúság vot ... a tanitok jol tanitattak... nem vot hiba ottan. Csak osztan már fej eb hatnál nem mehettek, me ilyen vot a rend. Uri rend vot! A parasztot nem engedtek! Hanem égy enyire megengedték, hogy hatat tanuljon, hogy tudjon olvasni, ími, egyebet nem. Osztan onnat felfele kellett nagy pénz, hogy mehessen. Ha nagy esze is vot, meg ahoz is kellett pénz! - Nem büntették meg azokat, akik nem jártak iskolába? - Nem. Nem. Habom vot. En ma mikor az első esztendőbe bementem, megkezdődött a habom. Na. Úgyhogy... akkor ma nem törődött... a tanitot is elvittek, orosz fogságba vot, autan jütt haza. Későre jött. - S addig ki tanított? Ha jöttek ilyen kisasszonyok Kolozsvárrul... égy is, más is... osztan ök még nem is aval foglalkoztak, me melyikek tudtunk jol énekelni, akkor azt mondták: „Na, aszongya, kettő-három, 389