T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Kriston Vízi József: Játék, munka, gyermekélet. Kresz Mária (1919-1989) emlékezete
került. A játékok tanulása, gyakorlása, ismétlése és a gyermekgenerációk közötti önálló hagyományozása; az évszakok igen nagy befolyásoló szerepe a játékkészlet változásának ritmusában; a különböző eredőktől való meg-megújulás és az újszerű (nem feltétlenül a városról érkező!) játékdivat-terjedés; játszómesélő s a társas viselkedés szabályait éppen tanuló, rögzítő gyermekközösségek konzervatív mentalitása - nos, minderre kifejező példákat kapunk Kresz Mária e tizenhét nyomtatott oldalon napvilágot látott első, legjelentősebb dolgozatában. Arra is apró esettanulmányok utalnak, mely játékok egy-egy korosztály jellemző, kizárólagos kincsei stb. Mindemellett van egy olyan lényeges megállapítása is a sárpilisi tanulmánynak, amely a játék és a játszás potenciális lehetőségére, a hagyomány és a kutatási tény szerinti intenzitás mértékére utal. Ez pedig nem más, mint ismét csak a gyermek helye/helyzete a közösségben, az azáltal nyújtott-biztosított s kötetlenül felhasználható, „szabad játékidő" nagyságának meghatározottsága. A helyi gyermektársadalom-kutatás során Kresz Mária ezt jóval konkrétabban, akként fogalmazta meg: „Sárpilis fő jellemvonása a gazdacsaládok jóléte és az egyke. Ez a sárközi jelleg kétféleképpen tükröződik a gyermekvilágban: egyrészt nem fogják be őket a munkába és így több idejük marad játszani; ezt a játékot aztán a szülők sem ítélik el, sőt itt-ott méltányolják is, mint valami teljesítményt. Másrészt a gyerekek elesnek legtermészetesebb játszótársaiktól, testvéreiktől, s ezért a szomszédos gyerekek többet járnak össze játszani, mint másutt, és olyankor is játszanak, amikor más faluból való gyerek dolgoznak vagy testvéreire ügyelne." 28 így a szélesebb körben s erőteljes elvárásként a gyerekek számára számottevően nem is jelentkező gyemekmunkakényszer (elvileg) semmiféle gátat nem szab a játékkedve kiélésnek. Ám mivel tudjuk, hogy ez a „játékkedv" (mondhatni ösztön) magában valóként itt sem létezik, így a különböző életkorú (szándékú és műveltségű stb.) gyermekek csoportja maga lesz 28 Kresz Mária 1942/a. 46. 782
