T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Kriston Vízi József: Játék, munka, gyermekélet. Kresz Mária (1919-1989) emlékezete

1. Az 1930-as és 40-es évek fordulójának (társadalom)néprajzi vizsgálatai között ha nem is számított már idegennek a Kresz Mária által ott kimunkálásul választott téma („Gyermekélet és játék Sárpilisen"), de gyors áttekintéssel belátható, hogy a hazai etnográfiában addig - s főként önálló tárgyként - alig vagy szinte nem is bukkant föl.

10 A téma és a módszer szükséges és szerencsés kapcsolódásának kitűnő példáját mintegy, a társadalmi szempontokkal gazdagon átszőtt szellemi előzményként - a századelő komplex magyar gyermeknevelésében, az ún. „gyermektanulmányozás" területén kiemelkedő Nógrády László munkásságában lelhetjük meg.

11 Visszatérve tehát a játék, illetve a játszás jellegét mindenkor meghatározó gyermekélet helyi, konkrét, ám emellett általános vonásokat is kifejező összefüggéseihez,

12 Kresz Mária - sárpilisi anyagát tanulmányozva, már ekkor - számos igen fontos megállapításra jut. Kiindulópontja pedig a követlező: „A gyermek önálló, a felnőttektől független világa két területen figyelhető meg leginkább: közösségi életében, ahol a maga kis társadalmát a felnőttekétől függetlenül rendezi be, és a játékban."

13 Általunk összefoglalva: a) A sárpilisi gyermektársulások leggyakoribb és legegyszerűbb formája: a szomszéd gyermekek utca szerinti bandája. A kisebbeknél még nincs meg a nemek szerinti, „valódi" elkülönülés; négy-öt esztendős leánykákból álló banda esténként pl. azonos korú kisfiú irányítása mellett játszik(!), ill. játszott. b) Az egymástól bizonyos esetekben már elkülönülő fiú- és 9 Kresz Mária: Játékok. In: Mády (szerk.) 1942. 63-70. 10 Most nem az Istvánffy Gyula vagy Bellosics Bálint nevével jelzett folklór, ill. néphit aspektusú feldolgozásokra gondolunk, amelyek a leendő, majd megszületett kisgyermekkel kapcsolatos rítusok gazdag tárházát nyújtották. 11 Nógrády László: A gyermek és a játék. Bp., 1912. 12 Itt tehát nem „a játék "-ról (általában véve), mint a különböző életkorú emberek egy sajátos célú és funkciójú, egyéni és/vagy társas tevékenységéről beszélünk, hanem a gyermekjátékok egy lokálisan tanulmányozott csoportjáról ejtünk szót! 13 Kresz Mária, 1942/a. 45. 778