T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Győri Jánosné: A jászkiséri Csete Balázs játszóház

tuk egymást. Szakkörünk tagjai megtanulták például a japánoktól a papírhajtogatást. A foglalkozásoknál figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a régi gyermekek a felnőttek eszközeinek kicsinyített mását használták fel játékaik készítésénél. Amit mi tanítunk, az történelem is egyben, mivel játékkészítés közben a történelmi múlt előkerül és saját gyermekkorunk megismertetésén keresztül a kor történelme is kirajzolódik, hogyan éltek a gyermekek az 1910-1940-es években Jászkiséren vagy Magyarország többi kisebb településén. A játékkészítés és történetének ismertetése közben beszélgetünk és így alakítjuk a mai gyermekek gondolkodásmódját. Nem érezzük a gyermekek gondolkodásában az alkotás örömét, hiszen csaknem mindent készen kapnak. Másik tény, hogy nem érzik a gyermekek az anyagok sokféleségét. A túlzott műanyaghasználat elsekélyesíti a gyermekek tapintását. Fontos, hogy a fát, a füvet, a terményeket és azok tartozékait tapintással érzékelje a gyermek. Most az elkészített tárgyakból szándékozom néhányat megismertem. Elsőként a kukoricát mint a játékkészítés alapanyagát kísérhetjük figyelemmel. A kukoricaszemekből csodálatos nyakláncot lehet készíteni, míg a szárából, amikor már az állatok leették a levelet róla (az úgynevezett ízikbőt), számtalan játékot lehet fabrikálni. így például kutyát, szánkót, szekeret, ökröket, hegedűt, babát, a fosztásból és a csutkából pedig szintén babát lehet készíteni. így ha ezt végigkísérjük, és megmagyarázzuk, a gyerekeknek is kirajzolódik a régi falusi mezőgazdaság képe, és számtalan játék is kerül a gyermek kezébe. Érdekessége a játékkészítésnek, hogy nemcsak a gyerekek visznek a játékkészítésbe egyéni elképzeléseket, hanem kevés változtatással, de mindenki visz egyéniségéből valamit a játékkészítésbe. Csak egy-két dolgot említek: a fosztásbabákat Medve Mária, Kerepesi Jánosné vagy Balogh Jánosné egészen másképp készíti. Megemlítem Zana Kálmánt - ő egyben szakkörünk titkára -, aki szekérkészítés közben a szarvasmarha tartásának különböző formáit is megismerteti a gyermekekkel: a régi magyar fehér, avagy a vöröstarka tehén hasznosítását. 765