T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Virág Magdolna: Gyermek és iskola. Az iskola, az iskolában szerzett tudás helye egy mezőségi falu értékrendjében

lyik hagyja félbe két-három osztály elvégzése után a tanulást, esetleg melyik gyermek nem mehet iskolába egyáltalán (ilyen tényezők például a gyermek neme, a testvérek sorában elfoglalt helye, a háború kitörése, árvaság). Az iskolázottsági fokot másrészt meghatározta ennek a zárt közösségnek az értékrendje; az iskolát, az ott szerezhető tudást, az iskolába járást nem tartották elsődlegesnek, igazán fontosnak. Ebből a zárt világból a falu legtehetségesebb gyerekei sem emelkedhettek ki; egy-két kivételtől eltekintve, a 6, illetve 7 osztály elvégzése után mindannyiuknak ie kellett mondaniuk a továbbtanulás vágyáról. Az „úgyse lesz belőle főjegyző", „úgyse lesz belőle papné" kijelentés nemcsak egyesek véleménye volt, hanem az általánosnak mondható mentalitást tükrözte. A falu legidősebb embereivel folytatott beszélgetések is pontosan mutatják azt, hogy az eddig tárgyalt tényezők (a gazdasági élet; a sok gyermek; a két világháború; a falu zártsága; a közösség értékrendje) hogyan kombinálódtak az ő egyéni életükben, és hogyan határozták meg gyermekkorukat, illetve későbbi életüket.* 1984-ben egy 46 éves, négy elemit végzett férfi így fogalmazott: „Abba a korba, ugye, ez volt. Az ellemi! A négy osztály. S elég is vot! ... A földműves népnek csak annyi ... hogy ugye be ne csapja mas, pénzzel ... hat a földmüvesseghez nagyon kevés kell..." (Fodor József) Szemléletváltás nem, csak bizonyos mértékű módosulás következett be, nem a 2. világháború után, csak jóval később, a 60-as évekkel kezdődően, amikor az autóbuszjárat megindulásával kezdett feloldódni a falu földrajzi elzártsága. Ekkortól a 7, illetve 8 osztályt végzett fiatalok jó része szakmát tanul, és munkahelyet kap Kolozsvárt, ahol sokan le is telepednek. Az otthon maradó falu értékrendjében fokozatosan új értékek jelennek meg, olyanok, amelyek a felnőtt generáció számára már elérhetetlenek, de szülővé válva, sokakban erős a vágy, hogy bár gyermekeik birtokolhassák ezeket. Ilyen érték a kolozsvári munkahely; a gyári munkás státusa, a napi nyolcórás munkaidő, a kolozsvári tömbházlakás, a havi fix fizetés, a gondtalannak vélt élet, a napi 8 órás munkaidő utáni munkát384