T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Bajári Károlyné: Népi játékok az óvodában

a) Mit látsz? Két gyermek egymásnak háttal állva egymásba karol. Az egyik hátára emeli a másikat s azt kérdi hangosan: - Mit látsz? Az ég felé lesve válaszol a másik: - Eget, földet, csillagot, Abban látok egy papot, Öregapám pörköli A koszos szőrű malacot. Ezután helycserével folytatódik a játék. (Jászkisér, Damjanich Múzeum néprajzi adattára) b) Ha csak kis tér áll rendelkezésemre a játékhoz, ennek megfelelően választok. Pl.: Fonaljáték (ördögszövő vagy átvevős) Ketten játsszuk egy kb. 1,5 m vastag fonallal. Két végét összekötjük, és egyikünk a két kezére veszi. Egymásnak adogatjuk ügyesen a fonalat, meghatározott szabályok szerint, miközben érdekes alakzatok jönnek létre. (Kunhegyes, Múzeumi Levelek, 1991. Szolnok) c) Ha a szabadban játszunk és sok helyünk van, egy átfutós ludas játékot ajánlok gyerekeimnek. Egyik oldalon áll a libamama, vele szemben a libuskák, félúton bújik meg a farkas. A következő párbeszéd hangzik a libák között: - Anyám, anyám, éhes vagyok! - Gyere haza! - Nem merek. - Mitől félsz? - Zöld erdőben farkas van. - Mit eszik? - Kostejet. - Miből iszik? - Cintányérból. - Mibe törülközik? - Kiscica farkába. - Jösztök-e ennyire? (Kezével egy araszt mutat.) 707