T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Gyermekek saját készítésű ékszerei

Nyakékek Zsinórféle gyakori papsajtmályvából. Hamar széthullik a lányok nyakán. A dunapataji kislány, akit fényképeztem ilyen nyakék készítése közben, jó hosszú zsinórt talált csinálni és egyet gondolt: ugrókötélnek használta (6. ábra)! Ezt a funkciót már igazán csak néhány percig bírta a tákolmány... Láncot legtöbbször gyermekláncfűből vagy kákicsból készítettek. A Szentendrei-szigeten emlegették, hogy amint a nyakukba vették, „mingyár szétment". De sokszor nem is vet­ték föl, csak dugdosták szorgalmasan a láncszemeket egymás­ba; „Ki tud hosszabbat csinálni, arra ment ki" - tehát a készí­tés öröme volt a fontos... Gyöngyszem csüngőnek, gyöngysor teljes nyakéknek nem­csak agyagból, hanem sokféle növényi elemből, sőt csiga- és kagylóházakból is gyakran készült falun. Viselték is, a tartós­sági foka arányában. Esztelneken például kedvelt nyakgyöngy a „cérnával összefűzött kecskerágó termése (bár ez nem tartós, mert a mag /oly ki belőle)" - írja Gazda Klára. Melldíszek Vállszalagot zsinórszerüen és pántszerüen is csináltak a gyermekek. Esztelneken „Fél vállukról az ellentétes karjuk alatt átvezetett koszorújuk egybefont végű, margarétával díszí­tett nyírág vagy nem túl paraj, vagyis zsenge tölgylevélből font füzér. Az utóbbihoz hasonlót említ Buda környékéről Hat­halmi Gabnay Ferenc: ,,A lombfakadással azután ... vállszala­gok készülnek ... Ezekkel azonban nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is ékesítik magukat, annak jeléül, hogy a zöldben voltak." Óralánc Szegeden „A lószőrláncokat... valósággal felnőttek viselték óralánc gyanánt s mind gyerek fonta játékból." Hathalmi Gabnay Ferenc az utánzó gyermekjátékszerek körébe sorolja az óraláncot: „Ezt is csak fiúk csinálják. Gyermekko­680

Next

/
Thumbnails
Contents