T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Gyermekek saját készítésű ékszerei

Készítési alkalmak Akkor készítenek ékszereket, amikor anyag és idő adott! Jel- legzetes, hogy nyáron a falusi lányok libát, kecskét legeltettek, a fiúk disznót, marhát, lovat őriztek kinn a szabadban, lege- lőn, vízparton. Ott találtak agyagot, vad növényeket, állati al- katrészeket és rá is értek játszani ezekkel, egyebek közt ékszert is készíteni belőlük, amint a felnőtt pásztorok is ráértek mű- vészkedni a jószág mellett. Gazda Klára írja, hogy az esztelneki kislányok, ha őrzés közben kedvük kerekedik, „koszorúfűzni mondókával hívják egymást: Gyertek, gyertek gyermekek, Tarka füzért fűzzetek. ' ' A pásztorgyerek könnyen talált lószőrt, de már például a Szegeden lakó gyermekek nem tehettek mást, mint hogy „A városban álldogáló tanyai kocsik lovainak a farkából, sörényéből tépdesték lopva a ... szőrt, amiért aztán igen alkalmas megostorozásban volt részük" - írja Tömörkény István. A gimnáziumba került, és nem jószágot őrző fiúk számára is az így szerzett lószőrnek „a fonása nagyon kedves mulatság volt...", de a készült gyűrűk, láncok „némely részét érdemes öreg piarista tanáraink szedték el tőlünk, mert az iskolai órák alatt is igen csak gyakorolta a mesterséget a gyereknép" - folytatja. Tehát a tanóra rabságában sínylődő gyermek is készített unalmában lószőr ékszert, ahogyan a börtönbe került betyár vagy a hadifogoly... 678