T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Nagy Mari-Vidák István: A szőrlabda

például a ló és a marhafélék hányták az avast Avasnak neveztük ezeknek a jószágoknak az őszi és téli időben hoszszúra megnőtt szőrzetét, amit azok a tavaszi jobb idő eljöttével elhánytak.

17 Elmondhatjuk tehát, hogy a készítésnek megszabott és rövid ideje van, 2-3 hét, a tavaszi vedlés időszaka. Sem előtte, sem utána az idő nem alkalmas rá. Kivételről ez idáig csak egyetlen egyről tudunk, ez Mohácson fordult elő a téli disznóöléskor, a leforrázott mangalica disznó szőréből labdát gyúrt egy gyermek.

18 ••-•. : ••: y••"::.•• r,Részletesen a készítésről Egyszerű dolog ez. Megérteni és elkészíteni is. A legtöbb rossz vagy kedvetlen mesélő három mondattal túl is jut rajta: vettünk egy kis szőrt. Megvizeztük és összegyúrtuk jó keményre. Másnap már játszottunk is vele. Ezt azért bocsátjuk előre, mert most a sok gyűjtést összegezve, egy jóval bonyolultabb és árnyaltabb kép következik ugyanerről. Minden emlékező mást fejt ki bővebben, s mi most ezeket tesszük egymás mellé. Alkalmazott szőrféleségek A szőrlabdához a legalkalmasabb anyag a gyapjú lett volna, mégis ilyenre egyetlen egy példát sem hallottunk. A gyapjú nagy értéknek számított. Azt nem vehette el a gyermek holmi játék számára. Azt az asszonyok feldolgozták fonallá, s felruházták vele a családot vagy eladták. Még az is ritkaságnak számított, ha a hasláb gyapjúból kaphatott a gyermek:

19 „A juh lábszárán lévő durva gyapjút, ami csömbölékes, amit nehezen lehetett lenyírni és nem használták semmire, azt mi meg17 Adattár 11. 18 Gyűjtés Seregély Jánostól sz. 1908. 19 Adattár 7. 657