T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Andaházy László: Falusi sárkánykészítés

zsinórt. Túlméretezett zsinór használata nem célszerű, mert indokolatlanul növekszik a súly, amit a sárkánynak emelnie kell, ezért a túlsúly miatt alacsonyabbra fog repülni, a zsinór pedig előbb kap hasat. A keretzsinór lehetőleg mindig vékony és puha anyagú legyen. A sárkány dísze és fontos része a farok, melynek készítéséhez szintén használjuk a spárgát. A farok hossza és a kantárkarika beállítása meghatározza sárkányunk repülési tulajdonságait. Minél erősebb a szél, annál hosszabb farok szükséges. Ha nincs toldásra lehetőség, akkor koloncot (súlyt) akasztunk a farok végére, ami lehet akár egy fócsomó is. ЛЛЛЛЛ/ /MV A farkot leginkább csomózással készítjük úgy, hogy egy álhurkon keresztülhúzzuk az előre levagdalt papírcsíkot, a spárgát kétfelé meghúzzuk és ezt ismételve haladunk tovább addig, amíg a megfelelő hosszúságú farok elkészül. A farok formája is változó, lehet egyágú, többágú, ipszilon, létra stb., de készíthetünk a farok helyett különböző alakú szélzsákokat, forgókat is. Nagyon fontos spárgából készült része, talán a sárkány lelke a kantár. Ez a magyar hagyományoknál általában azt jelenti, hogy egy-, két- vagy háromágú kantárral készül a sárkány, formájától függően. Ezek rövid kötések és a sárkány állásszögének beállítására szolgálnak. Aranyszabály, hogy minél erősebben fúj a szél, annál laposabban kell repülnie a sárkánynak, különben a váz összeroppan. 645