T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ács Anna: Az iskolák, mint a helyi társadalom tükörképei Nemesvámoson a XVII. századtól 1950-ig

A vámosi református iskolából került ki 1840-ben egy tehetséges diák, Szilágyi József. Jómódú nemes szülei nem kívánták továbbtaníttatni. Ám a fiú a hagyományos, valójában paraszti életmódnál többre vágyott. Nyár végén a család teheneit őrizte a falu egyik ligetes erdejében, tarisznyájában elemózsiája mellett ott lapultak tankönyvei. Az állatokat magukra hagyva elszökött a pápai kollégiumba. Onnan értesítették szüleit, akik beleegyeztek fiuk taníttatásába, vállalták a költségeket.

24 Tanulmányait félbeszakította a szabadságharc. Szilágyi József az elsők közt lett a pápai nemzetőrség tagja, majd honvédnek állt. A szabadságharc bukása után szülőfalujában húzta meg magát. 1349 őszétől folytatta tanulmányait Pápán. Az 1850-51. tanévben köztanító lett s hamarosan a gimnázium rendes tanárává választották. Latint és görögöt tanított. 1861-től a professzori kar tagja, az 1886/87. iskolaévtől a gimnázium igazgatója volt 1894 tavaszáig, súlyos betegsége kezdetéig.

25 Pap István fia is a szülői házba menekült a szabadságharc bukása, a temesvári kazamatabeli fogság után. Apja segédletével otthon készült fel a teológiai vizsgára. 1851-ben tette le a papi vizsgát. Több lelkészi állomáshely és gazdag irodalmi munkásság jellemezte későbbi életútját. 1874-ben foglalta el a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki székét.

26 A szabadságharc küzdelmeiből a vámosiak is kivették részüket. Maga a református rektor, Paál József uram regulázta a 23 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. Budapest, 1905. 281. és Pap Gábor superintendens 1874. 4. 24 A rokoni emlékezet őrizte meg így Szilágyi József Pápára kerülésének történetét. Völgyi Gáborné Szilágyi Vilma közlése. Szilágyi nekrológjában ez szerepel: „...szüléi a tehetséges fiút Pápára hoztak 1840 őszén." Dunántúli Protestáns Lap 1895. 77. A továbbtaníttatásra különben - még az 1950-es években is - alig mutatkozott igény a szülők részéről. Mint Brenner Imre városi katolikus ember megfogalmazta: „Egy élesebb eszű gyerek apjának mondta a tanítója vagy a Papja, hogy taníttassa tovább a gyereket, azt felelte: Az apám és én is paraszt voltam, ez is az lesz. Ezzel el is intéződött a gyerek sorsa." Brenner Imre: Életem 80 éve. Kézirat. 20. 25 Trócsányi 1905. 281-282. és Pap Gábor superintendens 1874. 6-11. 26 Szinnyei 1905. 281. 375