T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Andaházy László: Falusi sárkánykészítés

A nádat mindig úgy kell összeválogatni, hogy sudár egyenes és lehetőleg hosszú ízközű legyen, párosításkor a csomóknál egyformán végződjenek. A két végén a csomó után a nádat kátyúsra vágjuk, ez azért is fontos, mert a keretzsinórt itt vezetjük körbe. Ha nem találunk két egyforma darabot, a nád végét óvatosan „megpatkoljuk", úgy, hogy a vágott nádvégre húzzunk rá egy vastagabb nádról levágott és már kátyúsra dolgozott csomós részt: A keretzsinór majd a helyén tartja a toldást, de számolni kell vele, hogy itt már nem lesz a nád olyan erős, mint a rendes oldalon, és kicsit nehezebb is lesz. Nagyon fontos, hogy a nádat nem lehet faragni, mert törik, hasad. A nádat nagyon éles késsel egy határozott mozdulattal vágni kell. Utána csiszolni lehet, de azt is csak úgy, hogy a fényes kérge ne sérüljön, mert abban van a rugalmassága, ereje. Ha vastag nádat akarunk elvékonyítani pl. hajlításhoz, mindig belülről a húsa felől tesszük ezt. A papír fajtája lényegében teljesen mindegy, csak az a nagy különbség, hogy ugyanaz a sárkány már repül gyönge kis szélben is, vagy csak erős szélben. A papír lehet selyempapír, skiccpapír vagy közönséges újság- és csomagolópapír. Ha van válasz642