T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Füvessy Anikó: Tiszafüred környéki inas- és segédtréfák a múlt század utolsó negyedéből

réljék fel a cégtáblákat. Ez Polgáron, Kunmadarason, Tiszafüreden is előfordult. A kovácshoz került a szülőotthon, a kerékgyártóhoz a szülésznő, ide gyerekgyártóra javítva a kerékgyártó cégtáblája. Este a mesterek az ipartársulatba menve nevetve mesélték, kinek milyen cégtábla jutott. Régi vándormotívum a kofát megtréfáló inas története is, aki a kivájt közepű cipóba mézet vagy tejfelt méret, majd árát sokallva visszaönti a cipóból. Egerben így jutott tejfeles cipóhoz a füredi kötélgyártó fia 1865 körül, mikor a kárpitos mesterséget tanulta, de Tiszafüreden is ismert ez az eset az egyeki és valki tejárus asszonyok megtréfálásaként. Persze, a tréfákból az inas rovására mások is részt vettek. Főleg a kuncsaftok, akik az elküldött áruért (cipő, ruha) nem tudtak fizetni. A füredi segédjegyzőhöz a kitisztított ruhát az inas vitte vissza. Kopogtatás nélkül ment be, mire a segédjegyző rákiabált: „Eridj ki, kopogtass, úgy gyere be!" Kiment az inas, addig meg a segédjegyző az ablakon ellógott, nem fizette ki a ruha tisztítását, ezért meg az inast szidták meg otthon. Az ízelítőben bemutatott tréfák az iparosréteg belső világában érvényes szokásokra derítenek fényt. Egyes elemei a diáktréfákkal is rokonságban állnak, köztük néhány (süket mester, cipóevés) irodalmi feldolgozásokból is ismert vándormotívum. A bemutatott történetek - főleg a szakmákhoz kapcsolódó tréfák - vélhetően országosan is ismertek, tehát ebben az esetben más rétegekre (kofa, zsidó, paraszt, cseléd, kuncsaft) is kiterjednek. Számbavételük azért is fontos, hogy a korántsem egységes népi kultúra rétegszokásai és folklórja ismertebbé váljanak. 635