T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Füvessy Anikó: Tiszafüred környéki inas- és segédtréfák a múlt század utolsó negyedéből

A mesterek a parasztokat lenézték. Főleg az olyat, aki földre gyűjtött, fukar, fösvény volt. Felbiztatták az inast: „Na gyere csak ide Csöpi, tolj ki a parasztokkal! Oláh Laci bácsit szemelték ki a tréfára. Gyön át Oláh Laci bácsi, mondom, hallottam egy jó botot, Tóman (a magtáros) azt mondta, hogy szedi a tyúktrágyát. Mázsáját 20 pengőért veszi, nekem még borravalót is ígért, csak szerezzek neki." Volt az öregnek vagy 100 tyúkja, hozzákezdett a tyúkólat takarítani. Összeszedett vagy 3 mázsát, kosarakba, szekérre rakta, elvitte Tómanhoz. Jó napot kívánok, inas Kende mondta, hogy szedik a tyúktrágyát. Tóman egyből megértette, hogy tréfáról van szó. Igen, én mondtam. Megnézte, majd mondta, baj van, benne van a kakasszar is, ki kell válogatni. Nem értette az öreg, ment hazafelé. Én meg kérdeztem: „Mi van Laci bácsi? Nem volt elég érett a trágya?" A parasztok rovására még a segéd, a mester is megengedett egy-egy tréfát, szakmai fogást. A tiszafüredi Fuksznál dolgozó szabósegédek azzal szórakoztak, hogy a nyesedékből csinos csomagot készítettek, szalaggal át is kötötték, majd hajnalban az utcára tették ki. A bolt sarkából figyelték, mi történik. „A paraszt megtalálta, belerúgott, majd gyorsan a kabátja alá tette, egy sarokkal odébb már bontogatta, mi meg nevettük." A mesternek, a házi cselédek, a piaci kofák megtréfálása már sokkal gyakoribb volt. Szurokkal diót ragasztottak a macska talpára, a kamrába, pincébe zárták, így riogatták az inasok a mesternét, vagy a mester anyját, persze, csak módjával törhettek borsot a mester, mesterné orra alá, mert ők húzták a rövidebbet. Ezek is foként a 30-as évektői fordultak elő, korábban az inas meg se mert szólalni a mesternél. Ekkor is, általában ha más is volt a háznál, akkor engedhetett meg magának valami „lazaságot". így pl. ígaron a kovácsműhely és a szoba közti ajtó fölé egy bográcsba vizet tettek, persze úgy, hogy ne rájuk ömöljön, hanem a mester anyósára. Bizonygatták, hogy a segédek tették ki, de még a mester is jót mulatott ímyósa rovására. Derzsen, az asztalosnál palócok voltak. Itt az inas a szamarat az ajtóhoz kötötte, hosszabb kötélen, majd elbújva az 633