T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Füvessy Anikó: Tiszafüred környéki inas- és segédtréfák a múlt század utolsó negyedéből

céhösszejövetel. Mindez némileg megváltozott tartalommal iparoskör - az ipartársulati és ipartestületi időkben is folytatódott, tovább erősítve a más rétegektől való különállást, az iparos öntudatot. Míg korábban a mesterek és utánpótlásuk zöme is a föld nélküli zsellérekből és elszegényedett kisnemesekből került ki és kevés megbecsülésnek örvendett, a XIX. század utolsó harmadától a mesterséget már kincsesbányának tartották, a mesterek a parasztokat a földművelést lenézték. Tudásanyaguk eltért a parasztságétól, melyben a földműves ismeretek - eltekintve a kertműveléstől - alárendelt szerepet játszottak. Ez az eltérő tudásanyag szakmai öntudatukat is növelte, és társas összejöveteleik adomái, tréfái is részben ebből merítkeztek. A tréfák színtere az összejövetelek mellett a műhely, az iskola, az iparostanoncok és segédek csoportos szórakozása volt. A tréfák általános, mesterségektől független és az egyes mesterségekre jellemző csoportokra bomlanak. Személyi vonatkozásban inasok egymás közti, inasok és segédek mester és környezete ellen irányuló csínytevéseire, illetve fordítva, mestertől segédre és inasra, segédtől inasra irányuló, továbbá más társadalmi rétegekre (kofa, paraszt, zsidó) vonatkozó tréfákra bomlanak. Az előadás azokat a vicces történeteket veszi számba, amelyek az elmúlt 120-130 évben jellemezték a Tiszafüred környéki iparos társadalmat. A tréfák végrehajtói, de gyakran szenvedő alanyai is a serdülő korba lépő, félig még gyermek tanoncok, ötletgazdáik viszont a segédek és mesterek. Ezeknek a tréfáknak egy része szívósan tovább élt, más részük újabb eredetű, a modernebb szakmák kialakulásához köthető. A mesternek, mesternének, de gyakran még a segédeknek is nagy tekintélye volt az inas előtt. „Féltünk a mestertől vallja egy tiszaörsi szabó -, mindent megcsináltam neki. Házi mindenes voltam." Takarítás, cipőtisztítás, a mester gyerekeinek dajkálása mind a feladata volt. Hétfőn, ha a mester elment egy kicsit kocsmázni, akkor lazíthatott valamit otthon az inas, a segéd. Pénzük, szabadidejük alig volt. így aztán érthető, hogy a segéd arra biztatta időnként az inast, „eredj, Karcsi, szedd el a tojást az öregasszonytól", a gépész anyjától. Volt 630