T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

H. Bathó Edit: Gyermekijesztők a Jászságban

az a mitikus lény, aki megeszi a napot, illetve a holdat. Jászdózsán a rossz gyereket úgy ijesztgették: „Vigyázz, mert elvisz vagy megesz a markoláb!" A markolábot Jászdózsán valamilyen madárnak képzelik,

16 Jászalsószentgyörgyön maskarába öltözött embernek, Jásztelken pedig a holdvilág nem látható részének vélik. Jászfényszarun egyesek szerint a markoláb valamilyen maskara ember volt, mások szerint a porkolábnak felelt meg.

17 A legtöbb esetben nem tudnak magyarázatot adni az alakjára: „Mi az a markoláb, máig se tudom... de lehetett vele a kisgyerekeket ijesztgetni."

18 A vizsgált gyermekijesztő lények közül néhányat, mint például a zsákos ember, bátyus ember, mókár, mummus, réz/aszú bagoly még napjainkban is használnak, jóllehet már nem olyan gyakorisággal, mint korábban. Az idősebb emberektől még a mai napig hallani a mókár és a mummus gyermekijesztőként való alkalmazását. Főleg a nagyszülők, dédszülők ijesztgetik még ezekkel az alakokkal az unokákat, illetve dédunokákat. A fiatalok inkább a zsákos ember, a bátyus ember, a kutya és a cica kifejezéseket használják szívesebben. Teljesen elmaradtak a gyermekijesztés gyakorlatából azok a reális ijesztő alakok, akik valamelyik foglalkozási ágra vagy etnikumra utaltak (például drótostót, üveges, kéményseprő, kutyafogó, sonkolyos tót, zsidó), s ugyancsak eltűntek a markoláb és a garabonciás hiedelemalakok is. A Jászság egykori közismert gyermekijesztői lassan a feledés homályába merülnek, mivel a mai fiatalok már alig-alig, vagy egyáltalán nem használják őket. 16 Gulyás Éva, 1973. 134-135. 17 Szászi Gizella gyűjtése, JMA 95-68. 23. 18 Sztrés Erzsébet gyűjtése, JMA 163-79. 3. 626