T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Fazekas Mihály: Karcagi gyermekjátékok

fejsze fokra. Szállok, szállok. Egyszerre csak elkiáltja magát egy öregasszony: Óbé Mária, de nagy madár! Én meg úgy értettem, hogy óggyam meg a gatyám. Amíg a gatyám ódozgatom, beleestem a tengerbe. Úszók, úszók, egyszerre csak egy halászkunyhót találok. Mentem be egyenest. Ott meg ippen lakodalom vót. A Duna meg a Tisza ott vótak bekötve egy zsákba a sarokba. Kakassarkantyú, zabtaréj - forgatom a lyányokat. Egyszerre csak megrúgom a kakassarkantyúval a Dunát, oszt' a zabtaréj kiszakítja a Tiszát. Oszt' hozott a nagy víz... hozott... hozott... De te is ott vótál, oszt' tíged is idehozott, oszt' most itt vagyunk." Ha a kisebb testvére nagyon nyaggatta az idősebbet, hogy mondjon neki mesét - akkor az alábbi csalimesét mondta el a mesélni nem szerető, nagyobb testvér: „Egyszer vót, hol nem vót, vót egyszer a világon egy öreg anyóka. Ez egyszer óriási kenyeret sütött. Aztán felvitte egy hegyre. Onnan legördítette, aztán megint felvitte, megint legördítette... megint felvitte, megint legördítette... megint felvitte, megint legördítette..." - és a mesélő ezeket ismételgette, míg a kistestvér megdühösödött, és nem kellett neki tovább a mese... Befejezésül megemlítem, hogy a dallamokat a pályázat írója, Cs. Kovács Imre kottázta le, míg a rajzokat fia, Kovács Imre szobrászművész készítette. 605