T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Fazekas Mihály: Karcagi gyermekjátékok

mek a nagyoktól, kötelező „háláért", amit megadni a kislány, kisfiú mindig erőltetve és nem őszintén szokott... Jó lenne tehát, ha ennek a leírásnak annyi „haszna" lenne, hogy szülők és gyermekek figyelmét kissé a régi játszások és a játékkészítések felé terelné, tudván, hogy azokban óriási személyiségfejlesztő erő van. Ebben a mai gyermekeknek mindenki segítségére lehet, hiszen mindannyiunknak volt gyermekkora, játékszere, és mi sem könnyebb nekünk, mint azokat átadni a játszani akaróknak. Tárgyi készítmények vagy eszköz]átékok a) Játékbabák 1. Csutkababa: tengericsutka egyharmadára kéznek való csutkaszár darabot kötnek, ruhába öltöztetik, arcot festenek neki. 2. Mákfej baba: a feslő virágbimbó visszahajtásával készült. Ruhája a sziromlevelek, kalapja a gubó koronája, a fej maga a gubó. 3. Papírbabák: ollóval készültek. Ezek öltöztetése, színezése, változatai a kombinatív készséget fejlesztették. b) Csutkaszár játékok A csutkaszár késsel könnyen munkálható „nyersanyag", ebből készültek a következő játékok: 1. Gólyamadár csutkaszárból - erős szálaival összetűzdelve. 2. „Kelj fel Jancsi!" kisujjnyi szárdarab végébe papucsszeg került; az emelte fel az egyik végét, ha asztalra helyezték. 3. Gazdasági udvar: számtalanféle készítmény, mint a házikó, istálló, kerítés, kút, kapu, vályú, ló, tehén, ökör, malac, birka, baromfiak, fák, emberi alakok stb. elkészítése lehetséges. Mindezekhez jó bicska és ügyes kéz volt szükséges. Felhasználták a tengericsutkát, csutkaszárat, selymet, csuhajt, szemeket (felfűzve, kalárisként), továbbá uborkát, tököt, répát is. 591