T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

az ostor csapója, s ugyancsak össze kellett szednie minden erejét, hogy talpon tudjon maradni. Virtuskodásnak számított a késpörgetés. Főként pásztorkodás közben játszották ketten, hárman. A sarkánál fogva zsebkendőbe csavartak egy bicskát úgy, hogy a másik sarkát kezükben tartották, majd elhajították. A zsebkés a centrifugális erő hatására kinyílt. A lányok sportszerű játéka volt az ugrókötelezés. Nagy kötéllel játszották úgy, hogy a kötél két végét fogták a hajtók, akik szabályos ütemben hajtották a kötelet, középen az ugró a mondóka és a kötélcsapás ritmusára ugrált előbb páros lábbal, majd jobb, bal, s végül keresztbe tett lábbal. A mondóka a következő volt: Duna, Tisza, Dráva, Száva, Törjön ki a lábad szára! Ezt a mondókát kiszámolóként is gyakran hallottuk. Csak az ügyesebbje tudta kijárni a mondóka végéig, a többség „lábát törte" már a ballábas ugrálásnál. Ugrókötelezés közben más mondókát is gyakran mondogattak, így pl. a következőt: Mackó, mackó ugorj be! Forogj, tapsolj, guggolj le! Tartsd fel a kezedet, Tedd szét a lábadat, Érintsd a földet, Ugorj ki! Ügyességi játék az icka. Utcán, udvaron játszották és ma is játsszák, ketten-hárman, de ha nem akad pajtás, egyedül is. Cserépdarabbal vagy krétával rajzolják ki az ickát, majd a cserépdarabot a kockákba dobálva „kijárják" azt. Ha valakinek a vonalra ment a dobó vagy véletlenül vonalra ugrott, „megbukott", s követte a társa. Az icka játéknak több fajtája van, az egyik változat az alábbi: A gyerekek megszámozzák a kockákat, majd a számoknak megfelelő sorrendben dobálják bele a cserépdarabot. 581