T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

Ki is nyíltak egyenként El szeretném adni mind De most mindjárt. Megveszem én virágodat Ha eladod Ha te magad az árából ki nem tartod Versenyfutás az ára Uccu, nézzünk utána De most mindjárt! A játék végén a vevő kiválasztott valakit, akitől vásárolna, majd kergették egymást, s ha sikerült elkapnia, helyet cseréltek. Mid veszett el, szegény ember? Volt egy bíró, egy hajdú meg egy szegény ember, egy orgazda, egy tolvaj. A gyerekek cédulára írták, hogy ki kicsoda, s egymás között kiosztották úgy, hogy egyik a másikáról ne tudjon. A bíró kérdezi: - Mid veszett el szegény ember? A szegény ember válaszol: - Három ökröm, hat szekerem, kilenc patkós kis egerem, keresse a hajdú! Akkor a hajdú rámutatott valakire, s ha nem ő volt a tolvaj, akkor a hajdút büntették. Ha eltalálta, akkor a tolvajt és az orgazdát büntették. A játék közben derült ki, hogy kire milyen szerep jutott. A büntetés pofon, botütés, vagy jó esetben zálogadás volt. Vegyes gyermekcsapat játszotta az Ördög-angyal című játékot. A gyerekek választottak maguknak egy ördögöt, egy kertészt és egy angyalt. A kertész a megmaradt gyerekek mindegyikének adott egy-egy virágnevet, de ezt csak az illető tudhatta. Jött az ángyai majd az ördög, és virágot kért a. ker576