T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

A kör közepén álló a második versszaknál utánzó mozdulatokkal „mosakodott", „fésülködött" majd kiválasztott valakit, akinek kötényében megtörölte az arcát. A következőkben a kiválasztott állt a kör közepére. Nyolc-tíz fos gyermeksereg játszotta a Bújj, bújj zöld ág kezdetű játékot. Kettesével oszlopba álltak, kezüket felemelték és a hátulsó pár kézenfogva elindult a híd alatt, majd előre érve ők is hidat alkottak, s közben énekelték: Bújj, bújj, zöld ág, Zöld levelecske Nyitva van az aranykapu Csak bújjatok rajta! Rajta, rajta, Leszakadt a pajta, Leszakadt a pajta, Bennmaradt a macskái Az utolsó sornál lecsapták a sorompót, a macska szégyenkezhetett. Utcán, vagy udvaron ketten járták a Szegedi polkát úgy, hogy keresztbe fogott kézzel, váltott lábakkal szökdeltek, közben együtt énekelték: Szegedi polkát én nem járok, Mert énnékem nincsen párom, Szegedi polka hoppszí Elfogyott a boksz! A hoppsz-nál és a boksz-nál nagyot dobbantva egy pillanatra megálltak, majd folytatták tovább. A kisebbek, s fóleg lányok körében kedvelt körjáték volt a Túrót ettem kezdetű. Kört alkottak, a közepére két kislány állt, majd énekelni kezdték: Túrót ettem, elejtettem, Szél fújja pántlikámat, Kapd el róka a szoknyámat Kapd, szoknya! 570