T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Hornok Lajosné: A játék mint a munkába nevelődés eszköze az endrődi tanyavilágban

Ezek a gyerekek természetes közegben éltek, nőttek fel. Az őket körülvevő élőlények voltak első - és sok esetben egyetlen - játékaik: a kiscsikó, a boci, a galambok, és a testvérek: az a közösség, amelybe beleszülettek. Egész kis életük tele volt játékkal, vagy ha úgy tetszik, számukra komoly gondokkal: ki kivel alszik lábbal össze, ki kivel eszik egy tányérból, mikor érkezik már el a ruhaöröklés ideje, a vásárok idején ki lesz a „tanyás" stb. Izgalom volt, hogy lesz-e mogyoró őszkor a szántás oldalában, számon tartották a környék összes házi és szabadon élő állatát, a madárfészkeket is beleértve. Sem vízszintesen, sem függőlegesen nemigen volt akadály a tanyai gyerekek számára. Ott volt a Körös a rengeteg holtággal, ícubikgödrökkel, gátoldallal. Az állatok gondozását is úgy kapták sorba a gyerekek, ahogy nőttek: disznó, tehén, ló. Ez a gondozás munka is volt, játék is volt a gyerekeknek. Aki látott már kiscsikóí és kamasz gyereket együtt játszani, érti, mire gondolok. Vagy például: a parasztember nem sokra becsülte a galambot, de mivel a gyerekek szerettek vele foglalkozni, néhol száznál is többet megtűrtek.a tanya körül. Ezzel is szokta a gyerek a munkát. Komolyan vették a gyerekmunkát, megbecsülést kapott az a gyerek, aki a neki való munkát elvégezte. A nagyasztal, önök bizonyára tudják, lehet mondani, szent hely volt. Annái az asztalnál a nagyszülők ültek, az apa, és az a gyerek, aki már „embermunkát" végzett. Ennél az asztalnál már nem illett gyermekmódra viselkedni se. Érdekes megfigyelni, hogy már a 13-14 éves fiúk sok helyen „embermunkát végeztek", de nagykorúakká csak 24 éves korukban váltak. Tehát jóval előbb megismertették velük a kötelességeiket, mint a jogaikat. Amikor az eszköz-játékokról gyűjtöttünk, két csoportot terveztünk: vásárolt és készített játékok. Mondanom sem kell, hogy az előbbi csoportból nem lett semmi, csak a porcelánbaba emléke került elő, az is csak egy-két helyen. Nem vásároltak játékokat. Egyrészt mert nem volt rá pénz, másrészt mert játékra akkor sem adott pénzt a parasztember, ha volt neki. A gyerekek játékai is olyanok voltak, amelyekhez egyáltalán nem, vagy alig kellett segédeszköz. Nagyon kedvelt, ősi játék az árnyjáték, lámpaoltás után - télen - minden tanyában ját533