T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Bódi Zsuzsanna: A gyermekek munkára nevelése egy szegkovács közösségben

gek miatt már csak a legelesettebb családok tagjai foglalkoztak ezzel. A legjelentősebb változás a közösség életében az 1960-as években következett be, amikor megkezdődött a telep felszámolása és a gyerekek rendszeres iskolába járása. Az asszonyok tömeges ipari munkavállalására az 1970-es években került sor, többnyire a budakalászi Lenfonóban helyezkedtek el. Az 1980-as években a Szegkovács Szövetkezetben több átszervezést hajtottak végre, a lakatos szakma fokozatosan kiszorította a hagyományos szegkovács mesterséget, a férfiak zöme segédmunkássá vált. A közösség felnőtt tagjai így az 1980-as évekre ipari munkások lettek, gyermekeik pedig az iskolában töltötték csaknem az egész napot. Az életkörülmények változásával megszűnt az a kapcsolat, amely a szülőket és a gyermekeket a közös munkavégzés során összekötötte, alkalmat adva a gyermeknek a munkavégzés normáinak elsajátítására. A háztartási munkákban a gyermekek helyét az otthon lévő nyugdíjas nagyszülők vették át a szülők távolléte idején. Összefoglalva az elmondottakat, úgy látom, hogy a szegkovács közösségben kb. 10 éves fáziskéséssel következett be a család funkcióinak megváltozása - a falusi közösségekben végbement hasonló folyamatokhoz képest. Irodalom Ladvenicza Ilona Î955 A csobánkai cigányok szegkovácsolása. Néprajzi Értesítő XLVII. 227-240. Adatközlők Horváth György (1921), Horváth Györgyné sz.Pápai Margit (1923), Horváth György (1949), Kovács József (1931), Kovács Józsefhé sz.Toldi Aranka (1937), Kovács Mária (1955), Kovács Erzsébet (1961). 527