T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ratkó Lujza: A táncba nevelődés a nyírségi gyermek életében

tanyán minden este vót citera. Oszt akkor egy citerázott, oszt akkor összeálltak a lányok meg olyan kisfiúk, oszt úgy tanultak táncolni egy mástul. Vótak nagyok, a kicsik meg mindég... amék ott vót, hát látta, hogy hogy táncolnak, látták, hogy amaz hogy járja, úgy tanultak táncolni. Annyikák vótak, oszt összeálltak táncolni, két kisjány, meg még két kisfiú is együtt táncoltak, mer nem mentek vele a lányok! Mán mikor tudtak táncolni, akkor összeálltak a lányok is, a fiuk is. Nem mutatta azt a szülő! Amék meg nem szeretett táncolni, az nem tanult meg táncolni még nagykorába se!" (Bököny, Kis Jánosné) A lányok ügyesebbek, jobb mozgásúak, jobb hallásúak lévén általában hamarabb megtanultak táncolni, mint a fiúk. Libaőrzés közben is: „Táncoltak, danoltak onalmokba! Kinn vót három-négy jány, libapásztor vót, oszt akkor összefogtak, danoltak meg táncoltak!" (Bököny, Kökény esi Jánosné) Ha külön őrizték a libákat, hogy össze ne vegyüljenek, akkor más módot találtak a táncgyakorlásra. „Vót nálunk egy hosszú napraforgókóró, mer a libát avval lehetett terelni a legjobban, hát oszt megfogtuk, ha mán a liba jó helyen vót, oszt akkor avval táncoltunk!" (Geszteréd, Felföldi Jánosné) Ugyanúgy pótolta a táncpartnert, és támaszt is nyújtott a lépések gyakorlásakor egy fa, vagy az ágy vége is. „A csemegefáho

29 odaálltunk, oszt ott [táncoltunk]! A meggy fáho odaálltunk, osztán ej haj! Hát ő nem járta ügyi, de mink jártuk, táncoltunk!" (Geszteréd, Jakabóczki Miklósné) „Akkor ágyak vótak, nem sezlonyok, oszt akkor így a végit megfogtuk, ha nem vót más, oszt erre is kettőt léptünk, arra is! Oszt úgy gyakoroltuk, oszt a bálba mán a fiúval!" (Érpatak, Marcin Pálné) 29 Gyümölcsfa 510