T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ratkó Lujza: A táncba nevelődés a nyírségi gyermek életében

hallás az emberrel születik! Nem kellett nekem ehhez gyakorlat soha, ez az emberrel születik! Ez ilyen ösztön!" (Érpatak, Rózsai Ferencné) A jó mulatós szülők gyerekének nagyobb volt az esélye arra, hogy jó táncos legyen: egyrészt örökölhette a megfelelő képességeket, hajlamot, másrészt már kiskorától fogva sokkal több alkalmat és ösztönzést kapott a táncra, hiszen az ilyen szülők már egészen korán tanítgatni kezdték gyermeküket, jobban odafigyeltek ilyen irányú fejlődésére, mint egy átlagszülő. Nem véletlen, hogy egész dinasztiák alakultak ki egy-egy faluban, ahol apáról fiúra, szülőről gyerekre hagyományozódott a tánctudás és táncszeretet.

23 „Az én nemzetségem mind tudott táncolni! Az én apám meg az anyám biztos, hogy tudott mulatni! Úgy mulatni, mint az anyám, még az országba egy másik se vót! Én is úgy tudtam mulatni, mint ő! Letáncolnám még most is az angyalokat is! Megtanitott az anyám még gyerekkoromba, mán fogta a kezemet, oszt 'Táncolj fiam!'" (Bököny, Lovas János) „Engem úgy csinált meg az apám! [Nevet] ... Az apám büszke vót rá, hogy az ő fia hogy tud táncolni! Az én apám első tánCOS VÓt!" (Bököny, Seres Péter) Az ilyen családokban azt is megfigyelték, hogy a gyerek kinek a mozgását örökölte vagy vette át, a családból kinek a táncára hasonlít az ő tánca. Már egészen korán meglátszott, hogy melyik gyerekből lesz jó táncos, kiben vannak meg a szükséges képességek: a jó mozgás, a jó zenehallás és ritmusérzék, a rátermettség a táncra, kiből válik vérmérséklete alapján jó mulatós, táncot szerető felnőtt. „A táncra születni is kell, hogy jó hangja is legyik, meg mindenféleképpen megfeleljik!" (Bököny, Kiss Győrgyné) 23 Ilyen híres táncos család volt Érpatakon a Dalanics, Bököny ben a Lovas család. 504