T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Kriza Ágnes: A nevelés Bethlen Miklós önéletírásában

A humanista nevelők - noha közelebb kerültek a gyerekekhez - megpróbáltak alkalmazkodni a természetükhöz, és néha már meg is dicsérték őket, mégis helyeselték a diákok elrettentését, megfélemlítését. Ennek oka egyebek között az előző részben már ismertetett, a nevelőkben kialakult erkölcsi felelősség tudata. A nevelés célja már ott lebegett előttük, azonban ekkor még hiányoztak a megfelelő pedagógiai eszközök annak elérésére. „Lépjünk csak be valamely iskolába tanítás közben; nem hallunk egyebet, mint agyonkínzott gyermekek jajkiáltásait és tanítók dühös ordításait. Dühtől kivörösödött, ijesztő arccal és korbáccsal kezükben akarnak kedvet ébreszteni tanulmányaik iránt. Méltatlan és veszélyes eljárás ez!"

35 - írta Montaigne a XVI. században. A reformáció után a vallásos nevelés az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kapott. A protestáns kollégiumok büntetésfajtái még mindig a középkori hagyományokat tükrözték. A XVII. századból számos iskolai szabályzat maradt fenn. Bethlen Miklósnak, az egyik legtekintélyesebb erdélyi család sarjának nemcsak magántanítókat, hanem magánszállást is biztosítottak, néha nem kis bánatára: „Apáczai János keze alá adának és az új Farkas utcai kollégiumban nappal tanulószállásul a kapu felett való házat rendelek, melyben senior Uzoni Balázs lakott... Ez a szállás is nagy jómra lett, és bár az éjszakai szállás is oda lett volna".

36 Bethlen Miklóst tehát az iskolai törvények nem érintették, mégis érdemes megfigyelni, hogy milyen sokszor írták elő a testi fenyítés alkalmazását. Leggyakrabban a magyar beszédet, az „ördögi káromkodást", a botránykeverést és a részegeskedést büntették megbotozással, megkorbácsolással, vesszőzéssel, megvirgácsolással. Érdekes látnunk, hogy mennyire fontos szerepet kapott a verés megszégyenítő volta: a debreceni kollégiumban külön büntetésfajta volt a nyilvános verés, melynek végrehajtási módját külön törvény rögzítette.

37 35 Ö. I. 160. 36 Idézi: Benkő 1984. 111. 37 A sárospataki 162 l-es (Békefi 1899), a marosvásárhelyi {Békefi 1900), 359