T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Kapros Márta: A gyermek családon belüli nevelésének változása a nógrádi falvakban

bevallani nem merte, ez nem számított enyhítő körülménynek. Különben ha enyhébbnek ítélt vétségről a családfő szerzett előbb tudomást, alkalom adódván, a gyermek anyját figyelmeztette, s annak feladata lett a büntetés kiszabása, végrehajtása.

11 Hogy miért szidták, verték meg a gyereket, azt nehéz konkrétan számbavenni. Számos körülmény módosíthatta alkalmilag is. Az adatközlők úgy általánosítanak, hogy legnagyobb bűn volt „a munka ellen" véteni, továbbá „kárt okozni" a családnak, illetve „szégyent hozni" a családra. Végezetül egy rövid kitérő arról, hogyan viszonyult régen a család a gyermek iskolai teljesítményéhez? Már érintettem, hogy az iskola nevelési tevékenységével lényegében egyetértettek, s-a felső réteget leszámítva - a szülők maguk biztatták a tanítót, verje csak meg nyugodtan a gyermeket, „hadd tanuljon tisztességet".

12 Ugyanakkor az elsajátítandó ismeretanyagot, némi megszorítással, fölöslegesnek tartották.

13 Arra azért az emlékezet által átfogható időben adtak, hogy meg ne bukjon a gyermek, jó tanuló volta ellenben nem számított dicsőségnek. Általános vélemény volt, ha már kötelező iskolába járnia, tanuljon az iskolában, hazajővén viszont végezze az otthoni dolgát. Bár szakma megszerzésének igénye a városi munkahelyek felé orientálódó falvakban, rétegben megvolt már a két világháború között is, ahhoz - tapasztalat alapján - nem tartották fontosnak a kiemelkedő tanulmányi eredményt. A módosabbaknál pedig biztosítva látszott a gyermek jövője a családi gazdaságban. Azt elismerték, hogy az utóbbi irányításához többet kell tudni, de a tudás forrásának nem az iskolát, könyveket tartották. Lényeg, hogy a gyerek forgolódjon a világban, lásson sokat. S a gazda vitte is magával azt a fiát, akiben utódját látta, fokozatosan (de arra mindvégig ügyelve, hogy a maga fölénye nyilvánvaló legyen) bevonta a gazdaság ügyeibe. 11 A volt jobbágyrétegből származókra jellemzőbb varsányi családmodellnél még az 1970-es években is szembetűnő a gyermekek nevelésében érvényesülő nagyobb szigor (Jávor K., 1978. 351-352.) 12 Vö. Szabó L., 1989. 386. 13 Ezzel egybehangzóak Tomori V. 1930-as évekbeli tapasztalatai Hollókőről (Tomori V.

5 1992. 20.). 466