T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Knézy Judit: Paraszt-, pásztor-, cselédgyermekek munkára való nevelése

3. kép. Cselédház, libapásztorgyerek, lófogat, mangalicák stb. 1890 körül Szolnok-Doboka vármegyében. Gábre Árpád felvétele. MMgMA VII. 227. Neg. 204664. ha a tanú arról vallott, hogy apja, vagy munkaadói miért oktatták szóval, fenyegetéssel, veréssel, nehogy kárt okozzanak a határban vagy mások vetésében a rájuk bízott állatokkal (pl. a határperekben). A földesúri és az állami összeírások a munkaképes, felnőttnek számító állampolgárokat vették számba. De nem minden munka kívánt nagy testi erőt. A XVIII. század második felében nagyobb számban kiadott munkabér limitációk pontosan kifejezik ezt. Pl. az 1773. évi Zala, Veszprém, Baranya, Somogy vármegyei rendeletek szerint: "Egy tehető gabonaarató a maga kenyerén 12 kr egy tehető gabonaarató a gazda kenyerén 7 kr gyöngébb akár lány gabonaarató maga kenyerén 7 kr gazda kenyerén 6 kr"

9 (Hasonlóan hajdinaaratók esetében) 445