T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Kriza Ágnes: A nevelés Bethlen Miklós önéletírásában

A reneszánsz gonolkodóinak nevelési újításai azonban nem maradtak pusztán papíron. Olyannyira nem, hogy eszméik évszázadokon keresztül meghatározói lettek az iskolai nevelésnek. Mindazonáltal még mindig nem mondhatjuk azt, hogy a didaktika kérdései ebben a korban különböző nézeteket fordítottak volna egymással szembe. A humanista nevelők nem szegültek az egyház ellen, noha nevelési gyakorlatát elítélték.

19 A XV. században, mikor a reneszánsz embereszménye vált uralkodóvá, megnövekedett az érdeklődés a gyermekek iránt is. „Két új elv jelenik meg egyidejűleg: a gyermekkor tökéletlenségének és a tanítók erkölcsi felelősségének gondolata."

20 „Az a jó nevelés, mely megváltoztatja az ember ítélőképességét és erkölcseit" - vallotta a XVI. század kiemelkedő gondolkodója, Montaigne.

21 Ez a nevelési elv bibliai alapokon nyugszik. „Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké a mennyek országa"

22 - mondta Jézus. A nevelés célja tehát, hogy a gyermekeket, akiknek a gyengeségét a kor pedagógusai az ártatlansággal, az isteni tisztaság tükröződésével társította, megóvja a bűntől, az erkölcstelenségtől.

23 Ez az elv élt még a XVII. században is. Basirius, Bethlen Miklós egyik tanítója, az 1652-ben írt iskolai szabályzatában így jelöli meg a tanítók feladatát: „Ha hibát lát tanítványaiban, azt ostorozza. De szeretettel tegye ezt. Nem huny szemet a szívéhez legközelebb állók bűnei felett sem. E tekintetben elrettentő például áll előttünk Éli főpap esete, ki, midőn fiai utálatos dolgokat cselekedének, nem tiltá meg; azért halállal lakola. A szent ige: Legeltesd az én juhaimat kötelességévé teszi a vezetőknek, tanároknak, hogy a bárányok, tanítványok utait figyelemmel kísérjék."

24 18 Idézi: Berencz 1968. 122. 19 Kemény, G. 1948. 399-400. 20 Ariès 1987. 193. 21 Idézi: Berencz 1968. 137. 22 Lukács 18, 16; vö. még Máté 19, 13-15; Márk 10, 13-16. 23 Ariès 1987. 149. 355