T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Janek Éva: Magyarországi múzeumok népi játékai

F) Hangszerek A játékhangszereket két csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba tartoznak azok, amelyek naturalisztikusan, külsőre próbálják lemásolni a hegedűt, citerát, bőgőt stb. Ezek a kis modellek általában semmiféle hangot nem képesek adni és maguk a gyerekek zümmögnek, cincognak hozzá. A másik típusba tartozó hangszerek, amelyek zajkeltők, zörejeket adnak, ilyenek a kereplők, brúgattyúk, különböző sípok, csörgők. Az ország múzeumaiban fellelhető tárgyi anyagban megtalálhatók a kukoricacsutka hegedűk, „cirimpelők". Ezek az eszközök művészi faragással is készülhettek, és ezért a múzeumi gyűjteménybe bekerültek. G) Mechanikusan mozgatható emberfigurák Az embert utánzó figurák mint játékszerek, elsősorban a már említett babák, másodsorban pedig a fiúk játékának tárgyát képező különböző, mechanikusan mozgatható bábuk. A báb típusú játékszerek országosan elterjedtek, hiszen a XIX. század folyamán az egész országot bejárták a hivatásos bábjátszók. Ennek hatására készültek a paprikajancsi, a katona és a pojácli alakok, melyek bőrből, papírból, fából készültek. A gyerekek kiszínezték és lófarokszőrrel, madzaggal mozgatták. Összefoglalás Az Óbudai Helytörténeti Múzeumban, ahol dolgoztam, népi gyeraiekjátékanyag szinte alig van, de 1978-tól folyamatosan megnyíló időszaki gyermekjáték-kiállításainkhoz mindig kapcsolódtak olyan játékkészítő programok, ahol a hagyományos ősi technikákat és természetes anyagokat használtuk. így csutkababák, gesztenyebabák, textilmunkák stb. készültek. Ezeknek a foglalkozásoknak nagy sikerük volt gyermekek és felnőttek körében egyaránt. 91