T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Fogarasi Klára: Gyermekélet a század első évtizedeinek néprajzi fényképein

világrajött újszülöttet óvó, védő magatartás és szemléletmód tehát a fényképezésre is kiterjedt. A fényképeken - lényegükből adódóan - a legparányibb részletek és a kultúra egésze, sőt legjobb alkotásain ezek működése is tetten érhető: a gyermeknevelés korabeli - maitól lényegesen eltérő - színterei, a gyermek és természet, gyermek és felnőtt kapcsolata, az egyes korcsoportok közötti viszonylatok, a tevékenységek nemenkénti megoszlása, intenzitása, a családon belüli feladatok és viselkedésminták öröklődése stb. A „belenevelődés" a felnőtt társadalomba tehát több vonatkozásban értendő: a teendők (cselekvés, ügyesség); a megértés; érzelmi azonosulás; példakövetés, életprogram-megismerés terén egyaránt. A gyermek élettere tág volt és mozgalmas. Közvetlen tapasztalatokat gyűjtött környező világáról, s kapcsolata sem a tárgyi, természeti, sem a felnőttek világával nem volt formális. A századelő falusi embere sok és erős szállal kötődött a múlthoz, hagyományok, kész normák irányították az életét. A közösségi értékrend átörökítésének színhelye a család, alkalmai a közös napi munkák, együttlétek voltak. Konrad Lorenz a mai, civilizált emberiség hetedik halálos bűneként a tradíció lerombolását említi, s ebben az apakép zavaró és pótolhatatlan kiesését: „A paraszti és kézműves környezet kivételével manapság a fiú szinte sehol sem láthatja az apját munka közben, még kevésbé van alkalma segíteni neki, így nem tapasztalhatja a férfi magabiztos munkálkodását."

20 A paraszti családi közösségekben azonban a gyermekek még szüleik mellett, ill. kezük alá dolgozva sajátították el a hétköznapi tudás megszámlálhatatlan fortélyát és az általános magatartásformákat egyaránt. A megélhetés szigorú életvitelt követelt, amely igen erőteljes helyhez-jelenhez kötöttség is volt. Az értékrend viszonylagos stabilitása azonban nemcsak a jelent tette könnyebbé, de megnyugtató kapcsolatot teremtett a jövővel is - ami az egyes embernek napi gondjain túl - biztonságérzetet jelentett. 20 Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne 1988. 69. 69