T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Györgyi Erzsébet: Gyermekélet Európában

állandósággal és jelentőséggel bírnak, hogy hagyományozásuk lehetséges. Köstlin rámutat a gyermekkultúra ma is eleven elemeire: a jelenleg is folyamatosan újratermelődő gyermekfolklórra, a gyermeki kreativitás megnyilvánulására, a valóság-elsajátítás nem befolyásolt módjaira. Köstlin a gyermekkor múltjának felidézésében a felnőtt társadalom törekvését is látja, amelynek saját fájdalmai és önigazolási törekvései miatt van szüksége az egykori gyermekkorról alkotott képre. Köstlin a kongresszus minden előadásán megjelent, szekcióról szekcióra vándorolva, magát az elnöki zárszóban, 'vándor'-nak nevezve... A kongresszuson és a szerkesztés folyamán átélve, feldolgozva a teljes anyagot, a gyermekkorra mint olyanra tett néhány általános megállapítást. Ezek közül emeltünk ki néhányat. Fejtegetéséből az tűnik ki, mintha valóban nem létezett volna mindig a gyermek fizikai és szellemi tulajdonságaiból, képességeiből adódóan gyermekkor, hanem az csak a XIX. század kultúrája által létrehozott jelenség lenne, amely a XX. században jelentősen átalakult. Ha a Philippe Ariès által leírt gyermekeknek 'nem volt gyermekkora', bekövetkezhet ismét, hogy a gyermekkornak kis felnőttekké válnak. Nemcsak a gyermekek életmódja, kultúrája változik. Legalább annyira változandó, hogy a felnőtt társadalom a gyermekre tekint, saját vágyai és fantáziái által is befolyásolva szemléletét. A felnőttek szükségletei és hiányérzetei is benne vannak az általuk a gyermekkultúráról alkotott képben, a gyermekkor elmúltától való félelmeikben. * A társadalmak és kultúrák élete, fennmaradása a gyermekek által biztosított. Az európai társadalmak egyre kevésbé képesek gyermekeik számára saját kultúrájukat átadni. Vajon ami ennek helyére lép, az saját kultúrája-e gyermekeiknek, vagy talán mégsem az? A gyermeknevelés a gyermekek olyan életre való felkészítése, amelynek körülményeit a szülő, a nevelő csak részben ismerheti. Olyan körülmények között, amikor az életforma ke41