T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

István Lajos: Hagyományos népi gyermekcsemegék Korondon

mint a régi gyermekek küzdöttek. Járta is a mondás: „Kifli, zsemle, sósperec, ha megeszed, megmeredsz." Utószó Éppen úgy, mint régebb, napjainkban is a gyermekek szeretik a csemegéket, a nyalánkságokat, főképp azokat, melyeket az üzletekben árulnak. Nem vetik meg a cukorkákat, csokoládékat, cukrászsüteményeket, nyáron legkedveltebb a fagylalt. Azt azonban bátran el merem mondani, hogy a mai korondi gyermekek igazi csemegéje, az ő szempontjukból nézve, a csemegék csemegéje a „rágógumi". Nem is akármelyik, a „külföldi". Csapatostól állják körül a külföldi személygépkocsikat, társas kiránduló autóbuszokat, hogy a kirándulóktól egy-egy rágógumit kapjanak. S ha kapnak, és majdnem mindig kapnak, olyan jóízűen rágcsálják, hogy annak a gyermeknek, amelyiknek éppen abban a pillanatban nincsen rágógumija, a kívánságtól a nyála csakhogy éppen el nem cseppen. A régi gyermekek a természet nyújtotta és termesztett és általuk csemegeként fogyasztott, növényi és más eredetű csemegék fogyasztására jobban rea voltak utalva, mint a mai gyermekek. A szülők kevesebb pénzzel rendelkeztek, a gyermekek minden kívánságát teljesítették, úgy, mint a mai szülők. A gyermekek többet jártak erdőn-mezőn, részt vettek mindenféle mezei munkában. Nagyon sok gyermekkel a mezőn állatokat őriztettek, így amit a régi gyermekek fmom csemegének tartottak, mint a „macskaméz" is, annak egy részétől a mai gyermekek undorodnak. De mégis érdemesnek tartottam lejegyezni, hogy a feledés homályából kiemeljem, mik voltak a gyermekcsemegék még az én gyermekkoromban, és azokból mit ismernek a mai gyermekek, és szeretnek mint régi csemegét. Nekünk, akkori gyermekeknek, amiket lejegyeztem, mind finom voltjó volt. Abban az időben, ha valami ételfélében a gyermekek válogattak, nem tetszett, a felnőttek könnyen rea vágták: „Minden nem papsajt." 334