T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Szabó László: A gyermek és a természeti környezet

hatóságilag tiltják. Falvanként néhány embert köt foglalkozása vízhez (gátőr, révész, halász, vessző- és gyékényfonó, öntözési szakember), s munkája révén bővebben tud szólni a vízivilágról. Régebben ez egészen másként volt. A még gátak közé nem szorított Tisza, Körös a maga természetes - bár igen sokszor kiszámíthatatlan - évi járásával a magaslatra épült falvak házait csak ritkán veszélyeztette, a laposabb részeken pedig, ahol a falvak, városok népének gazdasági tevékenysége folyt, nemhogy ártott volna, hanem a kiöntés egyenes haszonnal járt. A mezőgazdaság, a gyűjtögetés, zsákmányolás a vízjáráshoz igazodott. A gazdálkodás egyenesen arra épült, hogy a mozgó (áradó és apadó) folyónak, visszamaradt kiöntéseknek, pangó vizeknek, vízhordta uszadékfának, a benne vagy rajta élő növényeknek, állatoknak hasznát vegyék. Természetesen mindent megtettek akkor is, hogy a vízjárás káros voltát csökkentsék, beavatkoztak lokálisan a vízjárás szabályozásába is, sőt olyan nagy beavatkozásra is sor kerülhetett, mint a nagykunok akciója az 1780-as években a Mirhó-fok elzárására vagy korábban a Kara János gátjának (út) megépítése.

5 De idézhetjük a jászkiséri kántor reánk maradt feljegyzéseit is. Ő a múlt század elejétől negyven éven át jegyezte fel (hivatalos intézkedésre) a napi időjárást, szólt az áradásokról, vízjárásról, az ezzel kapcsolatos intézkedésekről is. Kitűnik ebből, hogy mennyire a mindennapi élet része volt a víz az év bármely időszakában. Ma, amikor ez a közvetlen kapcsolat megszakadt, az ember eltávolodott a víztől, s valós munkafogásokat, gyakorlatot alig néhány vízzel vagy vízközeiben élő embertől tudunk csak megfigyelni, de lejegyezni is, mégis meglep bennünket az a tudás, amivel a víztől távol élő emberek is rendelkeznek. S kiderül, hogy ezeket az ismereteket 40-60 év előtt gyermekkorban szerezték, saját tapasztalataikat, megfigyeléseiket adják elő, ha a vízre kérdezünk. S olyan ember is nyilatkozik, aki évtizedek óta alig közelítette meg a vizet. 5 Vö.: az eddig elmondottakat: Györffy L, 1984. -Szűcs S., é. п.; Uő: 1977. - Szabó L„ 1973. 287