T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Selmeczi Kovács Attila: Az őrzőgyerek

„a szegény sorsúakat télre, decemberre beadták az iskolába, márciusig jártak, vizsgájuk nem vót, bizonyítványt nem kaptak, mentek állatokat őrizni."

17 Balatonhenyén szívesebben fogadtak fel az iskolából kimaradt 15-16 éves legénykéket a 3-4 hónapos nyári időre, akik még gyengék voltak a kaszálásra. Madár Dezső nagygazda pl. 1926-ban a 16 éves őrzőgyereknek havonta 80 Pengőt fizetett, igaz, hogy 8-10 tehén és növendékmarha legeltetését bízta rá. Monoszlón úgy mondták, hogy 14-15 éves korig csinálták az őrzést a gyerekek, azután már nem szegődtek el. De arra is volt példa, hogy a sajátjukat húsz éves koráig őrizte a legény.

18 Az egész évre elszegődött őrzőgyerektől többet vártak el, a legeltetésen túl neki kellett gondoskodni az állatok és az istálló rendbentartásáról, itatásról, vagyis önálló munkát végzett a gazdánál. Általában a nagyobb gazdák tudtak felfogadni önálló őrzőgyereket, akinek élelmezése és bére is többet tett ki, mint az iskolás gyereké. Das Hütekind In den Dörfern im Kai-Tal, nördlich vom Balaton war die Einzelviehhütung in der Zwischenkriegzeit verbreitet. Die Schuljungen, die Hütekinder hüteten vor allem die Milchkühe und das Jungvieh. Die Viehhütung bedeutete einen Broterwerb für die armen Kinder. Für die Behütung vom Vorfrühling bis zum Spätherbst bekam das kleinere Kind (8-12 Jahre alt) volle Verpflegung und einen Anzug, das ältere Kind (13-16 Jahre alt) meistens Geld. Das Hütekind behütete das Vieh neben der Schule und dem Lernen mehrere Monate lang morgens und nachmittags, mit der Abkürzung des Unterrichtszeit. Es kam auch vor, daß ein älteres Kind die Lohnarbeit für das ganze Jahr annahm, deshalb blieb es von der Schule weg. Das Hütekind verrichtete verantwortlich seine Arbeit, es wurde früh der Arbeit anerzogen. 17 Bárány Gábor (1912) közlése. 18 Hegyi Lajos (1912) közlése. 280