T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Korkes Zsuzsa: A gyermek és a közösség

részt a virágvasárnapi kiszejárásban. Ezzel kapcsolatban mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra a jelenségre, hogy a század elejétől kb. az 1940-es évekig, mikor a kiszejárás teljesen kihalt, fokozatosan vették át e szokás gyakorlását a 12-14 éves lányok, esetenként még kisebbek. Aszódi evangélikusoknál „a babát szép ruhába öltöztették, 5-6 éves kislányok ruháját adták rá." Hasonló tendenciát figyelhetünk meg a betlehemjárás esetében is. Némely községben a lányok haját ekkor kezdték három ágba, ún. brekocsba fésülni, amit addig hátrafésülve, egy ágba fonva vagy lófarokba kötve viseltek. Ekkor kaptak a lányok az asszonyokéhoz teljesen hasonló öltözéket, tehát posztószoknyát, bársonyblúzt, rojtos nyakravalót stb. A legtöbb anya 12 éves lányának átadta színes ruháit és csak a sötétebbeket tartotta meg magának. A konfirmált lányoknak a stafírungot is elkezdték már gyűjteni. A munkába is egyre jobban befogták a fiatalokat. A lányokat 12 éves kortól fogadták az aratóbandába marokszedőnek. Sokan az uradalomba summásnak szegődtek, vagy volt, aki Pestre járt kertészetbe, vagy különböző építkezésekhez dolgozni és már 12 éves korukban vitték a malteros ládákat. Keresetüket a lányok stafírungjuk kiegészítésére fordították. A lányokat megtanították főzni, kenyeret sütni, szőni, kapálni, tehát mindarra, ami a későbbi életükben nélkülözhetetlen lesz. A fiúr kat fokozatosan tanították meg kaszálni. Az a legény, akinek először adtak kaszát a kezébe - 16 éves kor után - és derekasan helyt is állt a munkában, azt az aratóbanda maga közé fogadta, felavatták a legényt, este pedig megitták az áldomást. Mint a felhozott példákból is kitűnt, a lányokat jóval hamarabb vették úgymond felnőtt számba, tehát már 12 éves kortól, míg a fiúkat csak 15-17 éves kortól. Összegzésül tehát elmondhatjuk, hogy a gyermek születésének pillanatától egészen felnőtté válásáig a család, illetve a közösség állandó felügyelete alatt állt. A közösség különböző szertartások formájában (pl. keresztelő, konfirmálás, legény-, illetve leányavatás) fogadta tagjai közé a fiatalokat. Az évek múlásával egyre nagyobb követelményeket támasztottak a fiatalokkal szemben, hogy idővel mind jobban megfeleljenek a közösség elvárásainak, és alávessék magukat azoknak az íratlan 272