T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Székelyné Körösi Ilona: A gyermek egy székelyföldi hegyi szórványtelepülés (Székelyvarság) társadalmában

hogy ki fia vagy ki lánya vagy, akkor azt kellett mondani, hogy - például - Tifán Ignác édesapámé, szolgalatjára." „Hasonlítottunk is szüléinkhez, arról is tudták." A szomszédok általában jó viszonyban éltek, „tartották a barátságot". Ha valami miatt mégis haragba keveredtek, erről a gyermeknek nem volt szabad tudnia, nem volt szabad éreztetni vele. A gyerekek egymás között, játék közben gyakran emlegették testvéreik csúfnevét, de arra nagyon kellett vigyázniuk, hogy a szomszéd csúfnevét csak titokban használják. A szomszédok, utcabeliek gyerekeit - bármiért jöttek is szokás volt megkínálni egy sarkalat kenyérrel. A varsági szomszédság olyan jószomszédi viszonyt jelentett, amely megengedte pl. a kenyér kölcsönkérését. Ez a feladat a gyerekre hárult. A kölcsön adott kenyeret madzaggal megmérték, a madzag az asztal fölötti lámpáról lógott le mindaddig, amíg meg nem adták a kenyeret. Otthon is, de „kapun kívül" még inkább fontos volt a gyermek illedelmes viselkedése: az úton mindenkinek köszönjön, a lánygyermek ne fütyüljön („mert olyankor Mária sír"); bárhová megy, kopogjon, köszönjön, vegye le a sapkáját - „vagy a kalapját a legényke-gyermek", az ajtóból ne mozduljon addig, míg nem szólnak hozzá. Csak akkor beszéljen, ha kérdezik; amit kap, köszönje meg szépen (köszönöm szépen, Isten fizesse meg). Nem illett hallgatni a felnőtt beszédét. Ha mégis ott sündörögtek, hallgatóztak, rájuk szóltak: Hátra macska, piacra! Menjetek, játszódjatok, fát vágjatok, tűzgyújtóst hozzatok, vizet hozzatok stb. „Ha valaki beszélgetett a háziakkal, nem kellett mondani, hogy menjek ki, én akkor takarodtam rögtön ki valami munkára - mondta az egyik legidősebb varsági férfi. - Most? Könyökölnek az asztalon, hallgatóznak... Azért okosabb most a gyerök, mert mindent hallgat, amit beszélnek." Étkezésnél a gyerekek külön kis asztalkánál ettek. A nagyasztalnál ma is a felnőtteké és a vendégeké az elsőbbség. Sok családban kialakult rendje, szokása volt, ki melyik falatot kapja pl. a csirkéből. „Csak csendben volt szabad enni. Az asztalra a kislányok 254