T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Vajda Mária: A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzete a parasztközősségekben

becsülte azt a lányt, aki nadrágos ember szeretője.

117 Ebben az urakhoz dörgölődző sajátos paraszti szemlélet tükröződik. Az ország nagy részén azonban, ahol a házasság előtti nemi kapcsolatnak semmilyen formáját nem tűrték meg, a lányok érintetlenségének megkövetelése a házasságkötésig igen szigorú volt.

118 A világra hozott törvénytelen gyermekkel a leányanya sorsa megpecsételődött.

119 A közösség viszonyát lényegében az 117 Szabó Zoltán, 1937. A tardi helyzet. 3. kiadás Bp. 201. 118 Vajda M., 1988. 53-55.; Veres Péter, 1942. Az Alföld parasztsága. 3. kiadás 64.; Papp L. szerint Kiskunhalason a mástól való nemi érintetlenség elsőrendű követelmény volt. -Papp L, 1941. 29.; Elnézőbb szemléletről tanúskodnak Kapros M. adatai. Kapros M., 1986. 88-90. 119 Egyenesen meghökkentő az a rendkívül változatos, pejoratív szókincs, amellyel a megesett leányokat, lányanyákat illették egyetlen településen, Balmazújvároson: "az se fért mán a bűribs", "izentek neki alurul", "viszketett már neki nagyon", "sűrű a vire", "nagyvírű", "fejír mája van", "erre is rájött a baszhatnékság", "nem csuda, hogy úgy maradt, belejárt mán abba János meg a város", "mindenné jó, mint a kolompér". - Vajda M., 1988. 71.; Balmazújvároson az egyik megesett lányról, Meczger Katalinról, aki a polgári anyakönyv tanúsága szerint 1900. december 22-én Mária utónevű gyermeket szült, gúnydalt is költöttek, amit annak idején utcahosszat énekeltek: Meczger Kati de kövér, kisangyalom. Talán mandulával él, kisangyalom. Avval bizony, fenével, Szabó csendőr tökével, kisangyalom. Bödönösi kút mellett, kisangyalom. Meczger Kati megellett, kisangyalom^ Nem kellett neki bába, Megellett az magába, kisangyalom. " - Vajda M., 1988. 76.; Nemcsak a közvélemény ítélte el a megesett személyt, hanem a korábbi századok során az egyházi és világi hatóságok is szigorúan büntették. Vö. Illyés E., 1941.; Vájna Károly, 1907. Hazai régi büntetések I-П. Bp.; A református egyház korábbi fegyelmező-megtorló tevékenységét mutatja, hogy Kocson az 1930-as években a legöregebbek még emlékeztek arra, hogy a megesett lányt az utolsó un. szégyenpadra ültette a bakter, istentisztelet után pedig 209