T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Vajda Mária: A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzete a parasztközősségekben

hogy az ura nem csinálhatta, mer nem vót itthon, a fronton vót, a gyerek is szíp egíszsíges vót, nem olyan kis idétlen, aki idő előtt lett. Mondták is a nípek, hát ez pont olyan, mintha T. J. a szájábul köpte vóna ki, annyira hasonlított arra a legínyre, de a menyecske ura nem csinált ügyet belőle, legalábbis a faluba nem tudtak rula semmit."

77 Ha a férj magtalannak bizonyult, vagy "nem pászolt a vérük", a gyereket nagyon kívánó asszonynak "kakascserét"

78 tanácsoltak országszerte, vagyis hogy közösüljön mással, ahogy Fehér megyében mondták: el kell járni a szomszédasszony kakasához".

79 Az utódra, munkaerőre vágyó férj titkon még örül is az ilyen gyereknek. Volt úgy, hogy a meddőnek mondott asszony, aki tudta, hogy férje a magtalan, a jó komáját kérte meg, hogy "Az isten megfizeti, segéljen meg!" S miután a koma kérésére "két ízben is megsegélte", titokban, az így született két gyermeket férje és apósáék is kitörő örömmel fogadták.

80

' A bácskai Gomboson (Bogojevo) is, ha a menyecske biztos volt abban, hogy nem a saját hibájából nem lehet gyermeke, akkor nem tartotta szégyennek, ha más férfival biztosította gyermeke megszületését. Akárcsak régen, napjainkban is előfordul, hogy nem a férj a természetes apja a megszülető gyereknek: "Ha nem az asszony vót a hibás, hanem a férfi, akkor ha az asszony félrelépett, és gyereke született, a férfinak nem vót szabad beleszőni, hogy mér történt. De elfogadta saját gyerekének, mert akkor az asszony mént volna azzal a másik férfival, akitül lett a gyerek. Ha ű nem vót képes gyereket nemzeni, akkor el kellett fogadnia, amit az asszony máshol szerzett. A falu erre nem szólt semmit, hejèsnek találta. Az asszony gyereket akart, azért mént férhez. Ëgy másik férfinak kellett ütet helyettesíteni."

81 77 Vajda M., 1988. 102., Hódmezővásárhelyen is szaporodtak az I. világháború idején a "hadigyerökök". Vö. Szenti T., 1985. 309-310. 78 Berde Károly, 1940. A magyar nép dermatológiája. Bp. 218. 79 Temesváry R., 1899. 13.; Szántó J., 1900. Babona a gyógyítás terén. Gyógyászat; Vö.: Kovács Lajos, 1987. Fejezetek Hencida község népéletéből. Folklór és etnográfia 36. Debrecen. 108. 80 Kóka R., 1989. 80-83. 200