T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Gazda Klára: Néhány gondolat a „Síppal-dobbal" játékgyűjtemény kapcsán

a kérdése is: azért építhette meg Dugófalvát, mert kivételesen tehetséges gyermek volt, vagy azért nyújt most felnőttként is rendkívüli teljesítményt, mert a játékban is azt produkált? Ennek elemzése külön tanulmányt érdemel. * Áttekintésemben csak a játékszerekről szóltam, amik Esztelneken gyűjtésem idején csak a játékkincs 22 %-át tették ki. Ezen belül is csak a szabályok nélkül használtakról, holott ott vannak még a kötött népi játékok kellékei: botok, labdaütők és a mindkét szinten igen kedvelt labdák. Érdekes volna megfigyelni a szabályok megalkotásának folyamatát: milyen meggondolások indítják a gyermekeket a rögtönzések nyomán a szabályok megalkotására. A játékszeres kötetlen, a játékszeres kötött és az eszköz nélküli kötött játékok egymással is sok ponton érintkeznek, funkciójukat, jelentésüket tekintve egyaránt. Kölcsönösen megvilágíthatják, értelmezhetik egymást, s ezért a kutató, ha a mélystruktúrákig akar eljutni, nem nézheti elszigetelten az anyagát. Ám nem elég a játékkincs teljességében való elemzése: az csak úgy szólaltatható meg igazán, ha szóra bírjuk az emberi pszichét, a társadalmat, s a kultúra egészét, melyben létrejött, s amelyről gyermeknyelven beszél. Nem kizárt, hogy a komplex elemzés a felnőttek kultúrájának a történetéhez is érdekes adatokkal fog hozzájárulni. iskolás gyermekekkel 180 tagú ének- és zenekart szervezett, melyek többszáz romániai előadás után több külföldi turnén is megfordult. Utóbb, a gyermekek bevonásával falusi turizmust fejlesztett ki, továbbá gyermeklapot szerkeszt. 106