Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Cseh János: Keleti germán leletek a Wielbark kultúra területéről és a Közép-Tisza-vidékről (Nyelv- és tárgytörténeti adalékok)

ben —30—35 cm mélységben rajzolódott ki a sárga agyag altalajban/altalajon. Szabálytalan alakú, hosszúkás, észak—déli elhelyezkedésű volt. Szélei nem mutatkoztak mindenütt egyértelműen, azaz itt-ott elmosódtak. Mérete (talán a hajdani) max.(!) 4—4,5x2,5—3 m lehetlehetett. Tulajdonképpen egy járószintnek, ill. padlónak vehető, kemény, úgy 5 cm vastag sztrátumról van szó, melyen négy ponton tűzhely nyomai tűntek elő. Ezek 40 cm és 90 cm közötti átmérőjű, zömmel ovális foltok voltak. Oszlop gödrét sehol sem találtam, így valamiféle talpgerendás építményről beszélhetünk, minden részletében földfelszíniről (1—2. kép). B) — Kemence Erre az "építmény"-re a gót lingvisztika csupán egyetlen kifejezést ismer (ellentétben némiképp a házzal), de a szövegösszefüggésből kiindulva és más meggondolások alapján kétséget kizárót. A mondat a következőképpen hangzik: "jah thande thata hawi haithjos himma daga wisando jah gistradagis in auhn galagith...", vagyis "Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, ..." Az "auhns" (aúhn-s) hímnemű szó ismeretlen tővel. A fönti helyen egyes szám tárgyesetben — casus accusativus, numerus singularis — szerepel. Ha az iménti contextusban/példázatban Wulfila püspök valóban azt a szót használta, amelyet az erdélyi—al-Duna-vidéki—ukrajnai Tervingi/Thervingi stb. — azaz a nyugati gótok — és a Greotingi/Greutungi stb. —, vagyis a keleti gótok — a kemenceszerű létesítményekre értettek, akkor magától adódik az archeológiai párhuzamosítás. Bár a Wielbark/Willenberg kultúra telepanyagában még nem vagyok túlságosan jártas, a kemenceleletekből bizonyára kikerekíthető egy kör. Az utóbbi időkben — elsősorban Kengyel környékén — sorra-rendre kerültek elő 4—6. századi gepida, földbe ásott/süllyesztett sütőberendezések, szabadban, azaz a házak között állók és lakóépítményekhez kapcsolódók egyaránt. A legnagyobb valószínűség szerint a gót-gepida nyelvben ezeket a — sütés mellett egyéb igényeket is (pl. fűtés) kiszolgáló — kemencéket jelölhette az "auhns" főnév. Itt tehát a lingvisztikai és az archeológiai adatok elég jól "összehozhatok". Szem előtt tartva természetesen annak lehetőségét, hogy előfordulhatott 38