Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó István: A Steössel-uradalom instrukciói a XVIII. század végén

vizsgálni, mert közbeiktatódik már a feudalizmus korában egy olyan folyamat, amely még a jobbágyfelszabadítás előtt megbontja a jobbágyi viszonyokat, lényegében átalakítja a társadalmat. Az 1848-as törvények valójában a törvényekben lefektetett, de a valóságban már régen túlhaladott állapotokat vették alapul, s azokat oldották fel. Kétségtelen, hogy a törvényekben megfogalmazott állapottól leginkább az Alföld tért el. Más kérdések merülnek fel azokon a területeken, ahol a földesúri hatalom erősebb volt, s kevesebb szabadságot biztosított a jobbágyságnak. A 48-as törvények e közösségek számára lényegében a valóságos helyzetet oldották fel. A jobbágy-paraszt viszony, a jobbágyság paraszttá való átalakulásának folyamata tulajdonképpen itt tanulmányozható igazán, zavaró tényezők nélkül. Heves-Külső-Szolnoknak a Szolnok megyei részén, a Tisza-mentén tapasztalható még leginkább a jobbágyi életforma a későbbi időszakban is. Itt ugyanis Heves megye általános gyakorlata érvényesült, s a megyei hatóságok, a megyei szemlélet Heves hegyvidéki területeinek szempontjait is figyelembe véve hozta intézkedéseit. Ezért szemlélete konzervatívabb volt, mint Békés vagy Csongrád megyéé. A Tisza vidék néhány faluját leszámítva azonban itt sem olyan merevek a viszonyok, mint például Heves megye északi részén. Megfigyeléseim szerint hatással volt erre az, hogy a szomszédos kiváltságos területek szabad parasztságával szinte naponta érintkeztek. Ez ellenállóvá, hajthatatlanná tette őket. E magatartás és állapot kialakulásában óriási jelentősége volt annak, hogy a török időkben gyakorlatilag megszűnt a földesúri hatalom, akadozott a magyar hatóságok irányító tevékenysége és a parasztság maga vehette kezébe a közösség irányítását. Ha végigfutjuk gondolatban Szolnok megye birtokosainak névsorát, feltétlenül szemünkbe ötlik e fenti megállapítás igazsága. A török alatt a megye utolsó s egyben legtekintélyesebb nagybirtokosa is eltűnik. A guthi Ország család egyik sarja, Kristóf 1560-ban még gyárapít, hiszen I. Ferdinántól megkapja Fegyverneket, Roffot, Szászberekét és Fokorút, ám gyermeke nem lévén, birtokait Borbála nevű nővére örökli, s ezzel ez a család már csak nőágon, más családokkal kötött házasságokkal vesz részt a megye életében. S mivel ezek a családok a guthi Országokhoz képest jóval szerényebb birtokok tulajdonosai (például a Nyáryak) vagy csupán részbirtokosok, Heves-Külső-Szolnok Tisza menti részein a török kiűzése utáni időszakra nem marad számottevő nagybirtokos. ça