Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó István: A Steössel-uradalom instrukciói a XVIII. század végén

bágyok. S itt nemcsak az Alföld kiváltságos kerületeire gondolunk (Jászkun Kerület, Hajdú Kerület), nem is csak a szabad, önálló gazdálkodású nagy városokra (Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös), s még csak nem is az örökváltságot nyert kisebb közösségekre (Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Tiszafüred), hanem azokra is, amelyekről eddig azt tudtuk és tartottuk, hogy valójában közvetlen földesúri hatalom alatt élnek (Gyoma, Mezőberény, Kenderes, Tiszaföldvár).

10 Néhány elesett sorsú kisebb települést leszámítva (Vezseny, Tiszainoka, Tiszaroff) az egész Alföldre jellemzőnek kell tartanunk, amit Szabó István mint meglévő tendenciát jelöl meg, tudniillik, hogy a feudalizmus idején már kialakultak a jobbágyság rendi osztályán belül kapitalisztikus jellegű viszonyok, s ezeket a viszonyokat a földbirtoklás új módja, a földmagántulajdon határozta meg.

11 Hogy ez mennyire jellemző lehetett már a jobbágyfelszabadítás előtt, azt azon mérhetjük le, hogy a jobbágyvilág viszonyaira az emlékezetben csak kivételesen bukkanhatunk, s az emberi magatartásból teljesen hiányoznak azok a vonások, amelyek a valóságos jobbágyi területeken még ma is gyűjthetők. így a Tisza-kanyarba zárt Vezseny társadalma éppen zártsága miatt eléggé archaikus, a lakosok szemlélete, magatartása mégsem vethető össze például az Ipoly-völgy községeivel. Tapasztalataink szerint az Alföldön csak a falutól elkülönülő uradalmi cselédek szemléletéhez hasonlítható a klasszikus jobbágyi területnek számító Ipoly-menti községek szemlélete, ám az Alföldön ez a magatartás meglehetősen kirívó. (Gondolunk itt Rákóczifalva, Törökszentmiklós vagy Tiszakürt cselédségének magatartására). Igazolva látjuk mindezt a tapasztalatunkat, amikor konkrét történeti vizsgálatra kerül sor egy-egy jobbágyinak tudott alföldi községben, és a község és a földesúr, az egyén és a földesúr között megállapodások, jobbágyi kötöttségeket oldó megegyezések légiói bukkannak fel. Természetesen itt is vannak fokozatok. A kiváltságos kerületek polgárainak vagy Debrecen, Kecskemét lakosságának állapota, magatartása merőben különbözik és igen távol áll a kisebb helyek jobbágyi,állapotból épphogy vagy felemás módon kitört közösségeitől. Sőt egyazon település két része között is lehet eltérés, nagyobb távolság, attól függően, hogy a birtokosok milyen lehetőségeket biztosítottak a lakosságnak (Mezőtúr).

14 De még ezek a korlátozottabban szabad helyek is fölötte állnak azoknak a nem alföldi területeknek, amelyekben a jobbágyi viszonyok 1848 előtt számottevően nem oldódtak. Nehéz dolog ezért az Alföldön a jobbágyság-parasztság viszonyát 97