Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Bagi Gábor: Adalékok a karcagi határ településeinek és birtokosainak történetéhez a tatárjárástól a török hódítás koráig

az önálló ispánsággá szerveződés valamilyen fokáig eljuthatott, ám ezt a folyamatot a tatárjárás megszakította. A karcagi határban а ХШ—

XVI. században egy csoportban előforduló "bor" tagú helynevek (Hegyesbor, Therethbor, Boregyház, Bortholma) alapján Györffy György arra a következtetésre jutott, hogy ezek a magát Ond vezértől származtató Bor-Kalán nemzetség korai birtoklásának emlékét őrzik. Az, hogy e nemzetség a honfoglalástól jelen volt-e itt, máig vitatott.

3 Az újabb kutatások alapján valószínűbb, hogy később, a XII. század közepe után nyerték itteni birtokaikat, s ezek nem tartoztak a nemzetség ősi birtokállományához.

4 A tatárjárás után a Nagykunságot megszálló kunokat alapvetően az Olás nemzetség tagjaival azonosítják, s így ők tekinthetők a karcagi határ új lakosainak. Az itt megmaradt nemesi jogú birtokokról kevés adatunk van. Annyi bizonyos, hogy a XIV. század végére — amikor a kun szállások tömegesen feltűnnek az oklevelekben — Hegyesbor puszta magánbirtokosok uralma alatt állt, s hiába szerezték azt meg átmenetileg nemesi birtokként bizonyos kunok, a XIX. századig Heves vármegyéhez tartozott. I. A települések Karcag A mai Karcag várossal azonosnak tekinthető település tudtunkkal 1506-tól tűnik fel az oklevelekben Karcagújszállás néven. Györffy György feltételezte, hogy ennek elődje egy korábbi Karcagszállás nevű kun téli szállás lehetett, mely még erőteljesen őrizte a nomád jelleget. Ennek helyét a vasútállomás melletti Karcagtelken vélte fölfedezni. Ugyanakkor az általa a templom környékére tett Újszállásban már egy magyar faluhoz erőteljesen közelítő településképet tételezett fel.

5 A Karcag név a XV. század folyamán tudtunkkal csak személynévként fordul elő. A nyelvészeti kutatások szerint (Németh Gyula) e névalak kun eredetű, s jelentése "pusztai róka".

6 A jelek szerint a XIV. század első felében élhetett az a jelentős pozíciókat betöltő, a magyarországi kun "nemzetségi-törzsi arisztokráciához", vezetői réteghez tartozó vagyonos, s neve alapján talán félig-meddig "pogánynak" tekinthető személy, akinek keresztény neveket felvett utódai fold