Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)
Selmeczi László: Újabb szempont I. Lajos 1349. november 5-én Gyulafehérváron kelt oklevele értelmezéséhez
Selmeczi László Újabb szempont I. Lajos 1349. november 5-én Gyulafehérváron kelt oklevele értelmezéséhez Gyárfás István örökbecsű műve A jász-kúnok története harmadik kötetéhez csatolt oklevéltárban, a 33. sorszámon közölte í. Lajos 1349. november 5-én, Gyulafehérváron kelt oklevelét, amelyben a király Kocs falu lakosait, s az Abád és Tomajmonostora körül lakó kunokat István szörényi bán birtokainak jogtalan használatától eltiltótta. 1 Miről is volt szó ebben az oklevélben? A király Kont Miklós főpohárnok jegyzője, Pál előterjesztése alapján István, a szörényi bán panaszára villa Kooch villicusának és összes hospesének, valamint Comanis in circuitu villarum Abad et Thomaymunustura vocatarum (Kocs falu bírájának és lakosainak, valamint az Abád és Tomajmonostora nevű falvak vidékén lakó kunoknak) megparancsolta, hogy a bán említett (dictus) birtokait, ezeknek haszonvételeit, s különösen Illev nevű halászó helyét (Piscinam suam Illev vocatam), amelyeket folyvást jogtalanul használtak, többé ne merészeljék megtenni. Gyárfás ennek az oklevélnek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, bár tartalmát a harmadik kötet harmadik szakaszába beiktatta, ahhoz kommentárt nem fűzött, csupán annyit jegyzett meg, hogy ugyanezen Losonczi István (Losonczi Dénes fia István mester) már 1340-ben is panaszt tett az e vidéken lakó kunok ellen, s úgy vélte, hogy "Kolbász, Kunhegyes, Fábián-Sebestyén és Madaras szállásokon megtelepedett kunok valának, kik Losonczi István bánnak birtokait háborgatni meg nem szűntek 4 ". I. Lajosnak az 1349. november 5-én kiadott oklevele különös jelentőségre Kring Miklós: Kun és jász társadalomelemek a középkorban című tanulmányában tett szert. Kring ugyanis a középkori Magyarországra 1239-ben, majd a tatárjárást követően újra beköltöző kunokat nomád életet folytató népnek vélte. Azt hangsúlyozta, hogy a hazánkba jött kunok "elsősorban — kétségkívül — barmaik legel63
