Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Puskás Zoltán: A pszaltérium

csak a megszólaltatás módjának figyelembevételével tehetünk meg. Osztályozása az ide sorolt hangszereket még további alcsoportokra osztja a húrfeszítés módja szerint. A középkorban, ha pengetik, pszaltériumnak, ha verik, cimbalomnak nevezik. Építéstechnikailag nem különböznek egymástól, alakjuk háromszög (rótta) vagy trapéz formát mutat. A húrcsoportok és azok húrszáma különböző lehet. A prágai Paulus Paulirinus "Liber viginti artium"-a 1459—63-ból (Húsz művészet könyve) az akkoriban használatos hangszerek valóságos enciklopédiáját adja. E szerint a "calastrum"-nak ujjal pengetett bélhúrjai vannak, de a középkori képi források arról tanúskodnak, hogy fémhúrok is előfordultak. Valószínű, hogy pengetéshez a bélhúrt, veréshez a fémhúrokat részesítették előnyben. Egyik rokon hangszere a trapézcitera, ami a XIV. századtól dokumentált, és lehetséges hogy az araboktól került Európába, noha az arab-perzsa kultúrkörben a legkorábbi leírása csak a XV. századtól ismert. Érdemes még itt megemlíteni Virdung (1511) hangszerfelosztását, mely összefüggő rendszerekbe csoportosítja a különböző hangszereket, így megbízhatóbb, mint Johannes Tinctoris vagy Paulus Paulirinus tisztán kazuisztikus felsorolása. Virdung megkülönböztet a húroshangszerek között billentyűkkel és érintőkkel (lantok, mandorák, viola da gamba), nem rövidíthető húrokkal (hárfák, pszaltériumok, cimbalmok), végül egy-három húrral, érintő nélküli, (rebec, tromba marina) típusokat. Tehát a pszaltérium — a cimbalomhoz hasonlóan — trapéz alakú volt, húrjait kézzel pengették. Egy IV. századból származó pergamen tízhúros pszaltériumot említ, s a húrokat — az akkori idők szellemében — a tízparancsolattal hozták összefüggésbe. A pszaltérium még zsoltárkönyvet is jelent az egyházi szóhasználatban. Ügyes játékkal bonyolultabb többszólamú műveket is meg lehetett szólaltatni rajta. Hangja bizonyára áthatóbb erejű volt. A Santiago de Compostela-i katedrális Portico de la Glória-jának reliefjén szereplő húros hangszer, minden valószínűség szerint pengetett pszaltérium. A hangszertörténészek gyakran említik e csodálatos építményt, benne a nagyszerű szobordomborművel, ahol az Apokalipszis véneinek kezében a kor kedvelt hangszereit is láthatjuk. Magáról az épületről és díszítőelemeiről is érdemes pár szót ejteni. A korai középkor egyik legfontosabb zarándokközpontja volt ez a hely, a román kori építészet egyik legszebb spanyolországi emléke. 296