Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Kaposvári Gyöngyi: Úszó jégtáblán a Tiszán Abádszalóktól Kőtelekig

Az öreg kimondhatatlanul kesergett, hogy bizonyosan elfogyott alóla a jég s a vízbe esett. Az öccse meg vigasztalgatta, hogy leginkább csak alszik a jégtáblán. — Kocogjunk csak jobban Kőtelekig, nehogy még lemaradjunk. Ott van a legnagyobb kanyar, az tán kihozza! Erre elkezdtek ügetni szó nélkül és meg se álltak Kőtelekig. (...) Nagyon soká vártak. Hasztalanul. Hogy lassan elfonnyadt bennük a remény. A János már azon volt, hogy leveszi fejéről a kalapot és elmondja a halottak lelkiüdvéért szokásos könyörgést, ahogy a távolról özönlő jég valami feketeséggel közeledett. Nem is merték rá egymást figyelmeztetni. Hisz lehetett a jégen sétáló varjú vagy úszó fatönk is egyaránt. Mért lett volna éppen a gyerek??! Pedighát az volt. A Misa. Elnyúlva a jégtáblán, feje alatt a rőzseköteggel. Az apja lekapta fejéről a sapkát és elkezdte torkaszakadtából az imádságot: — Miatyánk, Isten, ki vagy a mennyekben! Az egek Ura nyüván figyelmessé lett a hangos fennszóra, mert fordult egyet a keshedt jégtábla és nekifutott nyílegyenesen a partnak. De vájjon él-e a gyerek? Nem fagyott-e csonttá az éjszaka? 249