Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Kaposvári Gyöngyi: Úszó jégtáblán a Tiszán Abádszalóktól Kőtelekig

Ér a szigetre. Szedegeti a hullott gallyakat. A szél meg bontogatja a jeget. Hogy mire elkészül a jókora köteggel és megyén a partra, a jég már megindult s halad lefelé láthatatlan lassan. Hátán hurcolja a rőzseköteget, mélyen előrehajolva. Rámegy a jégre s már jól a folyó közepetáján ballag, mikor egyszer csak nyílt vizet lát maga előtt. Megtorpan és ijedten néz körül: úszó jégtáblán van." Kiáltására édesapja segíteni próbál: "egyik kezében hosszú rudazó kötéllel, a másikban rudas csáklyával, elkezdte kísérni Misát a parton.(„.) — Csak nyugton maradj, idős fiam! Majd mögsegít az a fölséges Isten! Kiveti a táblát valamelyik kanyar!" A gazda az időközben odaérkező öccsével együtt követi a parton a jégtáblán kuporgó gyermeket. "Mire a tiszaburai tanyák közé értek, már besötétedett reménytelenül. Mikor is Szepesi, az öreg, elkezdett zokogni keservesen. (...) Az öccse folyton kiáltozott a világtalan éjszakába: — More vagy, fiacskám?! Mire a gyerek: — Ehol úszók, János bátyám! így kísérgették, hang után. Abban bizakodtak még, hogy a vörösmajori kanyarodó majd kivágja, de hasztalan. Ahogy odaértek, valahonnét a Tisza közepéről hallatszott a vergődő hang: — Idösapám! — Hallom, gyerököm! — Elhasadt a tábla kétfelé! Szepesi elsírta magát, nem tudott felelni. — Mekkorán maradtál? — kérdezte a János. — Olyanforma lehet, mint az asztalunk! A hullám átsöpör rajta! — No, csak ne mozdulj a világér se! Tizenkettőt kongott a láthatatlan sülyi toronyban. Fagylaló szél szállt a Mátra felől." Hogy a fiú el ne aludjon, zsoltáréneklésre biztatják, miközben haladnak lefelé: "Egyre biztatták, kérdezték, kérték, hogy el ne aludjon, de mindig szórványosabban felelt. Verestó környékét járták és nem messze lehetett már a hajnal, a gyereket hasztalan szólítgatták. 248