Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó Ágnes: Népi társadalom, erkölcs és magatartásformák Fazekas Mihály Ludas Matyijában

Az eddigiek summázataként elmondhatjuk, hogy a mű e kis, eddig nem túlságosan méltatott rétegének elemzése ugyanolyan eredménnyel járt, mint a mű egészének eddigi, sokirányú vizsgálata. Nemcsak a műhöz, de a debreceni felvilágosodáshoz is szolgáltatott Julow Viktor, Barta János, Bán Imre, s részben Szauder József megállapításaival egybecsengő adatokat. Julow Viktor úgy véli, hogy "Debrecen református volta... a tekintetben legjelentősebb, hogy kulturális téren tágítja ki azokat a nemzetközi kapcsolatokat, amelyek a kereskedelem révén keletkeztek, s oly magasan kiemelik Debrecent az agrárpolgári fejlődés tekintetében hasonló jegyeket mutató, de nemzetközi horizont nélküli magyar mezővárosok közül." Másfelől ugyanő fontos gyökérszálnak tartja, hogy Debrecenben "a polgári életvitel parasztos jellege" épp a XVIII. században erősödik, de még Fazekas és Csokonai korában erősek az európai szálak is.

28 Ez a kettő együtt — természetesen más gyökérszálakkal összefonódva — adja meg a debreceni felvilágosodás, s a Debrecenben fogant szellemi termékek sajátos ízét. Fazekas is európai műveltségű ember, aki eredetiben olvassa kora természettudományos és humán műveit, munkálkodik a természettudomány nyelvének megújításán, európaivá emelésén, de úgy, hogy a népnyelvből is erősen táplálkozik. A nagy műveltségű ember témaválasztása a Ludas Matyi esetében olyan, hogy világjáró anekdotikus történetet a magyar népmesék hangján, de klasszikus mértékre véve ad elő nagy invencióval, de vérbő, népi humorral. Európa és Debrecen világa találkozik benne, s olvad eggyé. Az általunk feltárt réteg is hasonló kettősséget mutat: egyfelől az egész debreceni szellemiséget Európába kapcsoló protestantizmus szigorú etikája jellemzi, másfelől ez összeolvad a legsajátosabb közösségi, paraszti, munkaközpontú erkölccsel, s szét nem választható. Az európai műveltségű, felvilágosodott elméjű szerző elítéli a jobbágyvilágot jóval a reformországgyűlések előtt, felülről nézi — mintegy a múltba helyezve —, ám mégis a legapróbb finomságait is kifejezi, meglátja a népéletnek, a paraszti világot is belülről szemléli. Ez adja a mű egyik sajátos esztétikai értékét. Ez tette maradandó alkotássá irodalmunkban, de hitelessé is az eddigi több, mint ötven magyar kiadását az olvasó parasztság körében is. 240