Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó Ágnes: Népi társadalom, erkölcs és magatartásformák Fazekas Mihály Ludas Matyijában

S más borbély szerszám hasznára, sebekre való szer, Fordok s párgolatok készítésére, kenőcsre Oktatná ötét. Matyi Döbrögi három megverését is egyfajta munkának tekintette. A harmadik verés után sem érzett különösebb elégtételt, örömöt, de nem is sajnálta Döbrögit. Ő csak azt kapja, amit megérdemelt. Ott Matyi szánakozás nélkül megverte utolszor, ... Matyi azonban mégis népi figura, bár sem Döbrögi udvarához, sem a falu közösségéhez nem tartozik. Mindkettőből kilóg. ízig-vérig élő ember és az általa felállított erkölcsi normák szerint él, ami eltér neveltetési közegétől. О pl. mindig kiveszi a ludak árát Döbrögi zsebéből. A népmesei figurák ezt soha nem tennék meg, ha fizetségért is dolgoznak, az mindig valami különleges tárgy vagy állat, amivel közelebb juthat a jó cél eléréséhez. Mátyás az urat megagyalván És a lúd árát a zsebjeiből kikeresvén... Lúdjaim árát és költségemet elveszem... S erszényét a lúd árába viszont kiürítvén... A társadalmon kívül állónak — Matyinak — könnyebb bosszút állnia a dölyfös földesúron, mert őt nem kötik a falusi közösség erkölcsei, éppen ezért nincs meg benne a közösség veleszületett, s a közösségi életben megtanult félelme a hatalmasoktól. Döbrögi szempontjából azonban Matyi társadalmon kívüli státusa érzékelhetetlen. Túlságosan el van foglalva magával, számára Matyi a neki alávetett közösség egy tagja, s így fogja fel megveretését is: Matyitói már nincs mit félnie, hiszen az háromszori megverését ígérte meg. Ám ő ezek után "kegyelemmel akarván ójni magát ezután az erőszaktétel ellen", az egész közösséggel szemben változtatja meg magatartását: "És törvénytelenül nem bánt, hanem úgy, a hogy illik / Embertársaival;...". Matyi öntörvényű erkölcsével és a Döbrögi udvartartásának szolgai megnyilvánulásaival szemben ott van a faluközösség egészének erkölcse, mint harmadik pólus. Ennek egyik jellemző vonása, hogy az egymásra utalt emberek kölcsönösen figyelik egymást, s a segítség szálai szövik át a közösséget. A nagy munkákat kalákában végezték, gyerek születésénél, halálesetkor segítették egymást. Házat is kalákában vagy kölcsönmunkában építettek, még akkor is, ha a közeljövőben 235